VEZÉRCIKK – Dicséretes a kormány igyekezete, hogy az elmúlt napokban közvitára bocsátott Országos lakásstratégiával a legrászorulóbbaknak akar segíteni, azonban nagy igyekezetükben úgy tűnik, hogy a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyermeket is.
2016. július 31., 19:292016. július 31., 19:29
Üdvözlendő ugyanis, hogy a társadalom peremére szorultaknak albérlet-támogatást és más kedvezményeket kívánnak biztosítani, s csodálkozunk azon, hogy ez miért nem történt meg korábban. Az áfakedvezmények jövedelemhez kötött biztosítása sem lenne ördögtől való, az viszont már igen, hogy a határt az országos átlagbér alatt húzzák meg, ami jelenleg 2000 lej körül alakul.
Hiszen egy egyedülálló személynek ekkora jövedelem mellett nemigen van esélye, hogy például Kolozsváron lakáshoz jusson, míg az Első otthon program keretében maximum egy külvárosi lyukra ad hitelt bármelyik bank. Ha ad, mert azt már tapasztalatból tudjuk, hogy hiába a kormánygarancia, a pénzintézetek igen alaposan mérlegelik, hogy a hiteligénylő valóban tud-e majd törleszteni.
És itt érkeztünk el a lakásstratégia legvitathatóbb pontjához, az Első otthon program jövedelemfüggővé tételéhez. A stratégia nem adja ugyan meg, hogy milyen jövedelemszintre gondoltak, de ha rászorulónak nevezi a kedvezményes hitelfeltételek leendő haszonélvezőit, akkor nem lehet túl magas. Így viszont csak a vidéken, illetve kisvárosban élők reménykedhetnek majd abban, hogy 5 százalékos önrésszel és kedvezményes kamattal bankkölcsönt kaphatnak, Kolozsváron, Temesváron, Brassóban vagy Váradon nem sok esélyük lesz labdába rúgni. Miközben ne feledjük el, hogy a hivatalos statisztikák szerint a jelzáloghitelek mintegy 90 százaléka Első otthonos.
Megkötésnek szerintünk éppen elég volt, hogy 60 ezer euró érték felett a kormány nem vállalt garanciát, ezzel véve elejét annak, hogy a kormány segítségével jussanak arra rá nem szoruló emberek medencés villákhoz. A jövedelmi megkötés miatt azonban sok fiatalnak száll el a lakásvásárlási álma, hiszen akár pár lejen is múlhat majd, hogy 5 vagy 35 százalékos önrészt kell felmutatniuk, ami valljuk be, nagyon nem mindegy. Főként olyan körülmények között, hogy sok esetben borsos albérleti díjak lepengetése mellett kellene félretenniük az összeget.
Így ha a kormány hosszú távú célja az Első otthon megszüntetése, akkor a program most beharangozott kiherélésével a legmegfelelőbb utat választotta. Így csak remélni tudjuk, hogy nem fosztják meg fiatalok tízezreit attól a lehetőségtől, hogy saját lakásba költözhessenek. Hiszen – mint tudjuk – a kormánynak a garanciavállalás tulajdonképpen nem kerül pénzbe, csak akkor kell fizetnie, ha valaki nem törleszt, a rosszul fizetők aránya pedig éppen az Első otthonosok körében a legalacsonyabb. Természetesen azt sem akarjuk sugallni, hogy a kormány dolga a hitel- és lakáspiac fenntartása, de jelen pillanatban a piac nem kínál más megoldást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!