2009. június 16., 00:562009. június 16., 00:56
Persze kampányolt ő már a választás előtt is, lelkesítő szónoklatait az Afganisztánban és Irakban szolgáló román kontingens tagjai előtt nehéz Mircea Geoanától eltérően értékelni. (Más kérdés, hogy a PSD elnöke és államfőjelöltje Băsescuval szembeni bírálataival éppúgy már ma saját megválasztásának esélyeit kívánja növelni, mint az elnök). Most azonban úgy tűnik, az EP- választások eredménye kissé megriasztotta az államfőt, hiszen a gyakorlatilag még mindig általa kézivezérelt PDL csupán második lett a PSD mögött. És ezt még az sem szépíti, hogy lánya, Elena függetlenként a voksok négy százalékát szerezte meg. Az ugyanis nem feltétlenül válik a Băsescu név dicsőségére, hogy ezt az eredményt csak a PDL-s voksok egy részének átirányításával sikerült elérni, a szavazatok másik része meg vélhetően a bukaresti elit éjszakai klubok törzsvendégének számító „aranygenerációtól” származik, szóval a „Băsescu-brand” sikerességéről szóló mítosz meglehetősen gyenge lábakon áll. Ebben a helyzetben pedig rizikós lenne megbízni a felmérésekben, amelyek még mindig Băsescut hozzák ki legesélyesebb jelöltként, főleg mert előnye lassan-lassan olvad. A szociáldemokraták az elmúlt egy évben látványosan feltámadtak, és már azt sem lehet kategorikusan kizárni, hogy Geoană kiénekli a sajtot a szájából. Ezét csapott fel az elnök hirtelen gazdasági szakértőnek, és ezért fedezte föl drámai hangon, szótagolva a spanyolviaszt vasárnap, miszerint re-cesz-szi-ó van. Az államfő a gazdasági krízissel egy időben saját válságát éli, a megoldást pedig abban látja, ha rátelepszik a kabinetre, és kormányfőbb lesz a kormányfőnél, pénzügyminiszterebb a pénzügyminiszternél, és jegybankárabb a jegybankárnál. Csakhogy miközben ennyi szerepben tetszeleg egyszerre , eredeti feladatköre egyre inkább háttérbe szorul: államfőként bizony egyre hiteltelenebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok