2009. augusztus 07., 10:582009. augusztus 07., 10:58
A kormány semmittevését illető megjegyzéseit tekintve nincs is amiért vitába szállnunk az államfővel – a diagnózis nagyjából helytálló, ennél gyengébb teljesítményt nyújtó kabinet az elmúlt tíz évben nemigen állt az ország élén. Az egyre mélyülő gazdasági válság leküzdhetetlen kihívást jelent Emil Boc és stábja számára, amelynek immár a Nemzetközi Valutaalap lesújtó előrejelzését is el kellett fogadnia: idén nem négy-, hanem legalább nyolcszázalékos lesz a gazdasági visszaesés. Az államfői bírálatokkal azonban az a baj, hogy igencsak hiteltelenek. A jelenlegi koalíció létrejötténél ugyanis ő maga bábáskodott. Mindenki tudja: a Demokrata-Liberális Pártot ténylegesen továbbra is ő irányítja, Emil Bocnak csupán a kesztyűbáb szerepe jutott. Ha tehát ő nem bólintott volna rá a szociáldemokratákkal kötendő nagykoalícióra, akkor Mircea Geoană ma az ellenzék vezéreként ostorozná a kormány tökéletlenkedéseit. Nem mintha jelenleg nem úgy viselkedne, mintha ellenzékben lenne – ő és pártja olyan hévvel vadásszák le a törvénytelenség elkövetésének gyanújába keveredett demokrata-liberális minisztereket, hogy félő: lassan koalíciós partnerük minden prominens arcát bíróság elé juttatják. Valószínűleg ez csapta ki a biztosítékot Băsescunál, aki megpróbált hangulatot kelteni az Udrea-bizottság ellen. Holott egy jogállamban a válsággal való küzdelem mellett a sikkasztás gyanújába kiveredett miniszterek kivizsgálására is kell időnek és energiának jutnia. Eddigi teljesítménye alapján viszont bizonyosak lehetünk benne: a Boc-kormány akkor is hasonló „sikerrel” irányítaná az országot, ha amúgy egyetlen tagja sem lenne kétes ügyletekkel vádolható. Ezért is próbált Băsescu olyan látszatot kelteni, mintha valójában semmi köze nem lenne a kabinethez, csupán kívülállóként kellene neki is elszenvednie a baklövéseket. A húzás ügyes – már csak az a kérdés, ki hiszi el, hogy Băsescu független, külső kritikusként ostorozhat egy PDL-s kormányfő irányította kabinetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok