2009. szeptember 02., 11:342009. szeptember 02., 11:34
Úgy gondoltuk, mi, akik szintén bornak látszó folyadékot termelünk, tudjuk, mi fán terem a lőre, és milyen tőről fakad a minőségi nedű. Minket ugyan nem lehet átverni valami zavaros kontyalávalóval, minőségi bort veszünk, és azzal kápráztatjuk majd el a családi ünnepségekre összesereglett becses társaságot. Be is mentünk az egyik kedves hölgy által vezetett pincészetbe, aki szakinak látszott.
Végigvezetett a hosszú pincesoron, elmagyarázta a szakma csínját-bínját, és minden sarkon löttyintett a poharunkba pár csepp, gyöngyöző, illatos bort. Elpanaszolta, hogy milyen nehéz manapság megélni a borászatból, annak ellenére, hogy a minőségi bor mindig önmagáért beszél. Hát beszélt is, mert egyre inkább gőzölgött az orrunkban a friss, fűszeres hárslevelű és furmint illata. El is határoztuk, veszünk tőle, mert hamisítatlan, nemes bort kínálgat. Megkértük, töltsön ebből meg ebből a hordóból pár liternyit, hadd vigyük haza.
Ám ő már jó előre felkészült a beitatásunkra, így nem mártotta lopóját az általunk mustrált hordókba, hanem a sarokból előrántott néhány műanyag palackot, mondván, abban ugyanaz a bor figyel, csak előre el van készítve a nyájas vendég számára, ne kelljen fölöslegesen várnia. Elhittük. Bepakoltunk, és mint aki jól bevásárolt, kellemes érzésekkel hazatértünk. Tudtuk, nem szabad meleg helyen tárolni a nedűt, így levittük a pincébe. Meg nem kezdtük, mert annál nagyobb értéke van, minél többen fogyasztják egyszerre.
Bevallom, titokban azt is reméltük, majd jól megdicsérnek minket, milyen kitűnő vásárfiára tettünk szert. Hát a várt hatás nem is maradt el. A vendégsereg összegyűlt, a bor előkerült, és miközben a poharak összecsengtek, dicshimnuszok zengtek a pincészetről és a nedűről. Aztán kriptai csend, vártuk a visszajelzést. Volt, aki azonnal elkapta ajkát a pohár szélétől, volt, aki csak szagolgatta, ám a legtöbb arcra a pokoli szenvedés ráncait festette a hűvös, fűszeres illatú, eszméletlenül savanyú fehérbor.
Kiderült, ez nem az a gyöngyöző lé, amelyet a rafinált termelőnő megkóstoltatott velünk, hanem valami gyengébb minőségű kotyvalék, amelyet igen kifinomult üzleti érzékkel sóz rá a tapasztalatlan vásárlókra. Kíváncsi lennék, milyen arcot vágott az első kóstolásnál az a barátunk, aki több mint tízliternyi bodrogparti savanyúságot vitt haza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok