VEZÉRCIKK – Ha az utóbbi év hazai történéseit nézzük, nem tűnik különösebben meglepőnek, hogy a szükséglethierarchiának nevezett Maslow-féle piramis legalján helyezkedik el az, amit a romániaiak a legfontosabbnak tartanak: az emberi túléléshez szükséges elemi biológiai, fiziológiai biztonság.
2016. november 15., 19:072016. november 15., 19:07
Az IRES közvélemény-kutató intézet november elején készített felmérésének eredményei arra világítanak rá, hogy nálunkfelé az emberek jó része nem is annyira a pénzre vagy a Maslow-féle piramis csúcsán elhelyezkedő önmegvalósításra áhítozik, ennél jóval kevesebbel is beérné: leginkább az tenné boldoggá, ha egészsége, az egészségügyi ellátás tekintetében biztonságban érezhetné magát, ugyanakkor leginkább attól retteg, hogy megbetegszik.
Pontosan arról a szociális biztonságról van szó, amelynek megvalósítását mindegyik politikai párt nagylelkűen megígéri a választási kampányok idején, aztán később már semmi garancia nincs arra, hogy nem történnek újabb Colectiv-tragédiák, nem robbannak ki fertőtlenítőszer-botrányok, nem szaporodnak az egészségügyet behálózó piszkos korrupciós ügyletek. A mellékelt ábra szerint az emberek már nem hisznek az ígéretekben, sőt a felmérésből az is kiderül, hogy nagy hányaduk aggódik a hazai korrupció mértéke miatt.
A boldogság fogalmát a pszichológia, filozófia, szociológia is sokféleképpen közelíti meg, a nehezen körülírható, de lételemnek tekinthető tényező egyrészt személyiségfüggő, másrészt egyéni körülmények és bonyolult viszonyrendszerek alakítják. Azonban egyéni feltételek, választási kampányok, szociológiai felmérések ide vagy oda, bizony nem függetleníthető a politikától, hogy mennyire elégedett az állampolgár. Bár az új felmérés arról árulkodik, hogy a romániaiak közel felét egyáltalán nem érdekli a politika – például fogalmuk sincs jobb- vagy baloldalról, az éppen ringbe szálló pártokról –, úgy tekintik, hogy jólétük szorosan kapcsolódik a döntéshozók megvalósításaihoz.
Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a politikusok szerepe pontosan az lenne, hogy csökkentsék az általános bizonytalanságérzetet. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy rengeteg kézzelfogható dolgot kellene a választott képviselőknek az „asztalra tenniük” ahhoz, hogy az emberek elsősorban ne az alapszinten található túlélésre összpontosítsanak, hanem a Maslow-piramis magasabb pontjai felé is merjenek felpillantani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!