VEZÉRCIKK – Van egy nagyon rossz hírünk azok számára, akik kissé fellélegeztek, és a normalitás diadaléként könyvelték el, amikor tavaly kikerült a román belügyminisztérium közrendvédelmi és közbiztonsági stratégiájából az etnikai alapú autonómia követelését inkrimináló megjegyzés.
2016. március 20., 19:062016. március 20., 19:06
Jelen állás szerint a román hatóságok magukat az autonomistákat, az önrendelkezés és a regionalizmus híveit tekintik potenciális veszélyforrásnak, akiknek megfélemlítése, üldözése érdekében mondvacsinált paragrafusokra hivatkozva büntetnek, de unortodox eszközök bevetésétől sem riadnak vissza.
A székely szabadság napi felvonulás közel száz résztvevőjének megbírságolása során még a látszatra sem adtak, és olyasvalakit is megbüntettek csendháborításért, aki nem is volt Marosvásárhelyen. Másrészt az Erdély-zászlónak a március 15-én Kolozsvárt szervezett ünnepségről való kitiltása esetében a rendvédelmi szervek nem átallották a szervezőkre hárítani a jelkép nemkívánatossá nyilvánításának felelősségét.
Ezek az incidensek egyaránt azt bizonyítják, hogy a román állam nem egyenjogú állampolgárként, hanem nemzetbiztonsági kockázatként tekint a területén élő magyar kisebbségre. Vagyis ellenségként. Nem számít, hogy a romániai magyarság évtizedek óta kizárólag békés és demokratikus eszközökkel küzd jogaiért, ezek a törekvések alkotmányellenesek a mindenkori hatalom szemében, és akként is lép fel ellenük.
Öreg hiba lenne abban bízni, hogy az RMDSZ ismételt kormányra kerülésével ez a viszonyulás megszűnik, és a retorziók alábbhagynak, pusztán politikai alkukkal ugyanis nem lehet jelentős előrelépést – és ami legalább ilyen fontos: tartós megoldást – elérni a kisebbségi jogérvényesítés terén. A bukaresti hatóságokkal folytatandó párbeszédnek természetesen mindig helye van, hozzáállásukat tapasztalva azonban egyre inkább úgy fest, hogy nemzetközi nyomásgyakorlás híján – jelen pillanatban legalábbis – nehéz jobb belátásra bírni a román államot.
Amelynek először is azzal kell kezdenie, hogy potenciális partnernek tekinti a magyar közösséget. Ha ez sikerülne, máris enyhülne a kisebbség és többség közötti kölcsönös bizalmatlanság, sőt egyikük sem érezné veszélyeztetve a másiktól saját biztonságát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!