
Csak a bizonytalanság biztos – jelen állás szerint így jellemezhető a Verespatakra tervezett ciános bányaberuházás és a kormánykoalíció helyzete.
2013. szeptember 16., 10:342013. szeptember 16., 10:34
A kormányzó Szociálliberális Unió (USL) pártjai által kötött megállapodás ugyanis, amely szerint a múlt héten eldöntött sürgősségi parlamenti vita helyett mégiscsak parlamenti különbizottság alakul, hogy kivizsgálja a beruházás körülményeit, tulajdonképpen csak arra jó, hogy tovább jegeljék az ügyet, és halogassák a projekt elfogadásáról vagy elvetéséről szóló döntést.
Mindeközben az USL jövője is bizonytalanabbnak tűnik. Crin Antonescu váratlanul heves támadása Victor Ponta miniszterelnök és a koalíciós partner PSD ellen azért, mert állítólag támogatják a bányaberuházást, valamint kiállása a projekttel szemben azt jelzik, hogy – ha már az USL tagpártjai önállóan indulnak a jövő évi európai parlamenti választásokon, neki pedig közös államfőjelöltként szüksége van népszerűségi mutatóinak feltornászására – a nagyobbik kormánypárt ócsárlása fontos eleme azon kampánynak, amely pártja EP-választási és saját maga államfői esélyeinek javítását célozza.
Mindez az elején akár színjátéknak is tűnhetett, ugyanakkor Antonescu egyre kellemetlenebb helyzetbe hozza Pontát, aki valóban nehezen mossa le magáról a tüntetések résztvevői előtt, hogy támogatja a vitatott bányaprojektet. A PNL elnöke most, hogy koalíciós partnere egyben politikai rivális is, legalább ebben a formában bosszút állhat a pártját a közös kormányzás ideje alatt a PSD részéről ért sérelmek miatt, kezdve attól, hogy a PNL irányította gazdasági és pénzügyi tárcák mellett létrehozták a PSD-s irányítású, szintén gazdasági és pénzügyi vonatkozású minisztériumokat, amelyek jóval több pénzzel gazdálkodhatnak, addig, hogy a PNL ellenkezése dacára is a Băsescu államfő emberének tartott Laura Codruţa Kövesit nevezték ki a korrupcióellenes ügyészség élére.
Az persze nyilvánvaló, hogy Antonescu csupán voksszerzési szándékból, a ciánellenes hangulatot meglovagolva állt ki nyíltan a verespataki beruházással szemben. Ugyanakkor – ha már jóval a kampányidőszak előtt ilyen durván letámadta partnerét – a Verespatak miatti vita akár a koalíció felbomlásához vezető út egyik jelentős állomása is lehet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!