2011. május 03., 09:212011. május 03., 09:21
Az akkori – és azonkívül számtalan más – terrortámadás kiterveléséért felelős Oszama bin Laden likvidálása nyomán most az az első számú kérdés: közelebb vezet-e a világ legkeresettebb terroristájának kiiktatása a földkerekség békéjéhez, mérföldkőnek tekinthető-e Washington boszszúja a globális terrorizmus elleni harcban. A válasz közel sem megnyugtató, pláne ha ismerjük az összefüggéseket.
Az Egyesült Államok kezében a fanatikus iszlamista már a nyolcvanas években, az afganisztáni háború idején eszköznek számított, hiszen ne feledjük: a mudzsahedinek oldalán harcoló Bin Ladent éppen az amerikai hírszerzés pénzelte a szovjet megszállók elleni küzdelemben. Később a szaúdi férfi szembeszállt pártfogóival, dzsihádot hirdetett Amerika ellen, Washington pedig még a New York-i ikertornyok lerombolása után is egyfajta propagandaeszközként, a földre szállt gonosz megtestesítőjeként kezelte az al-Kaida vezérét, olyannyira, hogy rendre az ellene folytatott hadjárattal indokolta megannyi katonai akcióját. (Talán nem véletlen, hogy az első számú terrorista kézre kerítése egy olyan szuperhatalomnak is tíz évbe tellett, mint Amerika.)
Eközben Bin Laden vitathatatlanul ikonnak számított a Nyugat ellen szentnek nevezett háborút vívó iszlám szélsőségesek szemében, viszont naivság lenne elhinni, hogy kizárólag az évek óta Pakisztánban bujkáló terroristavezér inspirálta a világ különböző pontjain merényleteket végrehajtó fanatikusokat. Többször bebizonyosodott már, hogy a különböző terroristasejtek önjáróan tevékenykednek, vezérük kiiktatása után pedig nem tűnnek el, hanem újabb, szintén dzsihádot zászlajára tűző szervezetekre oszlanak. Félő, hogy Bin Laden meggyilkolásával ez történik majd az al-Kaidával is, és a bosszú újabb bosszút szül.
A terrorizmus elleni győzelem szempontjából azonban ennél is nagyobb hiba lenne, ha a jövőre újabb mandátumra pályázó Barack Obama amerikai elnök és szövetségesei továbbra is a terroristák likvidálását, és nem a terrorizmus kiváltó okának felszámolását tekintenék vezérelvnek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!