2009. szeptember 25., 12:572009. szeptember 25., 12:57
Már el is képzeltem, ahogy gyanútlanul sétálnak az utcán, aztán hirtelen furcsa roham keríti a hatalmába őket. Rángani kezdenek, szemük kifordul, szájuk habot vet, és sürgősségi orvosi ellátásra szorulnak. A dokik aztán hosszas vizsgálódás után megállapítják: ez bizony krónikus hungaritis, amelybe a modern orvostudomány felfedezése szerint magyarok közelségétől, illetve a magyar nyelv írott formájának megpillantásától esnek azon nemzetek egyes egyedei, amelyek a trianoni békediktátum nyomán magyar területeket birtokolnak.
Csakis ennek tudható be, hogy ennek nyomán kemény önmegtagadásra is képesek lesznek: vagyonuk egy részét festéksprayre költik, pedig de jól jönne az a pénz a hétvégi manelebulira, majd az álmot is képesek megtagadni maguktól, hiszen éjnek évadján hajlandók autóba ülni, hogy így jussanak el a legközelebbi helységnévtábláig, amelyen aztán gondosan lefújják a magyar feliratot.
Ezen patologikus egyedek között is megfigyelhetők azonban bizonyos különbségek: van, akin enyhébb tünetegyütteseket produkál a kór, ezek megelégszenek azzal, hogy egyszerű, fekete vagy más egyszínű festékkel fújják le a magyar feliratot. Másoknál azonban már jóval előrehaladottabb a betegség, ők már képtelenek ennyivel beérni. Beteges elméjük számára csak az jelent kielégülést, ha saját nemzeti színeikből álló színkombinációval fedhetik el a magyar betűket, ami az önpusztító hajlam egyik legékesebb bizonyítéka, hiszen ez hosszadalmas folyamat, ezért a lebukás veszélye is jóval nagyobb.
A kór gyógyítását változatos módszerekkel lehet megkísérelni, például a fokozatosság elve alapján először csak magyar képregények lapozgatására kell őket rászorítani, aztán jöhetnek a képes úti beszámolók, végül pedig, ha már többórányi, magyar betűk társaságában töltött idő után sem látszanak a roham jelei, jöhet a Harmonia caelestis. De a gyógyíthatatlan eseteknél az is megoldás, hogy a következő hatvan-hetven évet olyan vidéken töltik, ahol egyetlen magyar felirat sem zavarja őket. Persze csakis szigorúan egészségügyi okokból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok