VEZÉRCIKK – A Bukarestben kirobbant, majd Kolozsvárra is átterjedt arénavita örvendetes hozadéka, hogy lokálpatrióta kiállásra késztette a kincses város román közszereplőit, akik a főváros egyeduralmát elutasító megnyilvánulásaikkal fülünknek tetszően erősítgették a regionális identitástudatot.
2016. március 15., 19:592016. március 15., 19:59
A sport mindig is élen járt ebben, ám ezúttal nem a pályán vívott mérkőzés tüzelte fel a büszkeséget, hanem egy tipikus Dâmboviţa-parti botrány.
Románia legnagyobb stadionját kénytelenek voltak bezárni a Colectiv-tragédia után, holott a mintegy 230 millió euróból felépített, 55 ezer férőhelyes bukaresti létesítmény megfelelt a nemzetközi elvárásoknak. Az UEFA által elit kategóriába sorolt Naţional Arena tetőszerkezete azonban – mint kiderült – nem felelt meg a romániai tűzvédelmi előírásoknak, ezért novemberben bezárták. A választott főpolgármester nélkül maradt önkormányzat tulajdonosként nem igyekezett rendezni a problémát, a jogharmonizáció késlekedése pedig annyira felbosszantotta a román futballszövetség elnökét, hogy fenyegetőzni kezdett: Kolozsvárt teszik meg a futball fővárosává.
Ez meg is történt: március 27-én a világ egyik legjobb válogatottját, Spanyolországot látja vendégül a kincses város a nyári Európa-bajnokságot megelőző felkészülési időszakban. Abban a 30 ezer férőhelyes, 45 millió euróból felépített Szamos-parti stadionban, amelyet szintén 2011-ben adtak át, és szintén elit kategóriába sorolta az UEFA. Sok bukaresti hangadó azonban rangon alulinak tartotta, hogy – bár végül megnyitják a Național Arenát is – nem a fővárosban fogadják az Eb-címvédőt: a Steaua edzője egyenesen a hazai futball szégyenfoltjának nevezte a döntést.
Nem kell román szurkolónak lenni ahhoz, hogy értékeljük Emil Boc polgármester válaszát, aki szerint nem a kolozsváriak hibája, hogy Bukarestben képtelenek voltak megteremteni a feltételeket a spanyol armada fogadására, és nem mellesleg a fővárosiak is büszkék kellene hogy legyenek, hogy Románia másik városa bármikor képes erre. Az U csapata és magyarbarátnak nem nevezhető szurkolói számára felépített stadion most a kolozsvári, erdélyi identitás, a fővárossal szembeni harc egyik jelképévé vált – megérte a pénzét, ha ez így is marad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!