2009. október 27., 11:162009. október 27., 11:16
Persze azzal még a békési város román iskolájának elemistája is tisztában van, hogy a magukat a Honvédelmi csoport tagjainak nevező ablakrongálók és levélben fenyegetőzők nem annak a Battonyának a lakosai, amelyben békésen megfér egymással magyar, román, szerb és cigány, legyen az tősgyökeres vagy betelepült.
Jelen esetben az elkövetők éppenséggel egy Aradról átköltözött román családot vettek célkeresztbe, akikhez hasonlóan az elmúlt években több százan költöztek át – részben itteni nyugdíjuk „magyarrá konvertálása” érdekében vagy az alacsonyabb ingatlanárak miatt – Romániából Magyarország keleti peremére. Szélsőségesek fejében persze hiábavaló logikát keresni, viszont nagyfokú balgaságra vall bárki részéről azt hinni, hogy ezek az áttelepült román állampolgárok – akik közül természetesen nem mindannyian román nemzetiségűek – hirtelen megváltoztatják egy magyarországi település etnikai arányait.
Ne feledjük, hogy a mesterségesen és önkényesen meghúzott román–magyar határszakasz a kommunizmus évtizedeiben rokonokat, barátokat választott el egymástól hermetikusan, akik jóformán csak a vasfüggöny legördülése után ápolhatták kapcsolataikat emberhez méltóan. Semmi különös nincs abban, hogy a határ légiesítése biztosította mozgásszabadság révén sokan „odaát” vagy „ideát” keresnek maguknak munkahelyet, otthont, élettársat.
Jobb lenne, ha mindazok, akik amiatt aggódnak, hogy a magyarországi románoknak úgy-ahogy sikerül megőrizniük identitásukat, kicsit tájékozódnának arról, milyen küzdelemmel jár kisebbségi magyarként ellenállni az aszszimilációnak a Kárpát-medencében. Ellenkező esetben félő, a battonyaihoz hasonló „nemzet- és országféltő” akcióknak az lesz az egyetlen hozadéka, hogy a szlovák, román és szerb „honvédelmisek” is nekifognak vadászni. Vajon akkor aggódnak-e majd értünk a beköltözöttekkel hadakozók?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok