2009. június 11., 12:012009. június 11., 12:01
Ebben a miliőben egy halk szülői véleményt annyiba sem vesznek, mint a macska a vasárnapot. Mi bajom – már megint? Nos, hadd ne részletezzem azt a kínos helyzetet, amikor a nyolcadikosok szüleinek szervezett szülői értekezlet után – ahol részletesen elmagyarázták a számítógép vezérlésű gimnáziumi oktatásba jutás rejtelmeit – kénytelenek voltunk mindannyian aláírni egy elismervényt, hogy igenis átvettük a felvételi tájékoztató brosúra hibaigazítási ívét.
Vigyorogva írtam alá, csak a lányom osztályfőnökét és igazgatóhelyettesét sajnáltam, akik pironkodva fűzték hozzá: „tanfelügyelői utasítás, mindenkinek alá kell írni, hogy átvette”. Meglepetésemre, amikor a hibaigazítást tartalmazó íven lévő információkat behelyettesítve a megfelelő helyre, tanulmányozni kezdtem a brosúrát, kiderült, az a gimnázium, ahová a lányom szeretne menni, nincs is benne a számkódrendszerben. Már ekkor kezdtem ideges lenni, de a lányom megnyugtatott, ugyanis neki „mondták”, mivel művészeti gimnáziumban akar tanulni, és ott képességi vizsga is van, nincs az intézménynek számkódja.
Aztán továbblapozva a brosúrát egyéb érdekes dolgok is kiderültek, többek közt az, hogy a felvételire való beiratkozás június 12–15. között van. Ez így teljesen rendjén is lenne – mert négy nap iratkozásra elég kell hogy legyen – mindaddig, míg a szülő rá nem pillant a naptárra. Ebből ugyanis kiderül: 12-e az a nap, amikor ballagnak a 8.-osok – és kár lenne az iratkozás miatt kihagyni az utolsó évzárót – 13. és 14-e szombat és vasárnapra esik, maradt tehát egy nap, 15-e a beiratkozásra.
Ekkor végképp elfogyott a cérnám, és felhívtam telefonon az igazgatóhelyettest, aki készségesen biztosított róla, megérdeklődi, hogy is van ez, de valószínűnek tartja, szombaton és vasárnap is lehet majd iratkozni. Tegyük fel, hogy így lesz. Képzeljük el, mennyire örül majd a beirtakozásokat lebonyolító adminisztratív személyzet a hétvégi munkának. Arról nem is beszélve, hogy jóérzésű szülő a beiratkozást is inkább munkanapon intézné, vagy intéztetné gyerekével. S akkor kérdem én, jogos a felháborodásom, amikor elvárnám, hogy akik mindezt elrendelik legalább a naptárra pillantsanak rá?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok