2009. augusztus 05., 09:002009. augusztus 05., 09:00
A holland hajóskapitány elbűvölve mesélte, hogy olyan háromszéki erdőben járt, ahol javallott a gyakori kiabálás a medve elriasztása céljából. Életében nem kurjongatott olyan jóízűen, hiszen ha tomboló viharba kerül a hajó, lehet ugyan ordítani veszettül, de nem esik olyan jól.
Máskor meg civilizált európai ember nem emeli fel a hangját. A hollandiai erdő olyan, mint egy park, mesélte tovább, lépten-nyomon sétálókkal találkozik az erdőjáró, és ezért mindenki suttogva beszél, hogy ne zavarja a másik elmélyült barangolását. Szóval a háromszéki erdőben életmentő lehet a hangoskodás, hiszen már nem egy, csendben settenkedő vadorzó hagyta ott a bőrét.
Biztonságos hangoskodás közben találtak málnát, áfonyát, szedtek egy kosár rókagombát, amiből nagyszerű tokányt rittyentett a vendéglátójuk. A zord tengerész maradéktalanul elégedett volt, elkönyvelte, hogy jó helyre került, és bár óvatosan kóstolgatta a hegy oldalából fakadó forrás vizét, megkönnyebbült, amikor eltelt egy nap és nem fedezte fel magán a lappangó kolera jelentkező tüneteit.
Dúlt a béke és a boldogság, a faluturizmus és a vadromantika, a kapitány ígérte, hogy jön máskor is, sőt a legénységet is hozza. Az idillromboló csapás onnan érkezett, ahonnan a legkevésbé várták, a nagy gonddal szervezett, időben beharangozott falunapok képében. A hegyek közé bújt, apró kis falu már reggel korán megtelt nyüzsgéssel, bóvliárusok tüsténkedtek, feszítették a ponyvát, rakosgatták a szivárványszínű forgólámpát, az apró szökőkutat, a farokcsóválva ugató plüsskutyát.
A színpadot is hajnalhasadtával felszerelték, és felváltva üvöltött a mulatós, a manele, a techno, hogy öröm és bánat, vigasság és düh egyazon mértékben sújtson mindenkit. A holland kapitány kedve egyre lankadt, estére már elveszetten bolyongott az egyre zajosabb falunapozók között, és még az sem derítette kedvre, hogy adta magát a „bolygó hollandi” megszólítás. Pakolt és ment. Egy óra múlva szomorúan csöngetett, és lemondóan újságolta, hogy a falunapoktól menekültében, a különben hónapokig madársemjárja hegyi úton forgalmi dugóba keveredett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok