VEZÉRCIKK – Bizonyára sokakat meglepett, hogy Traian Băsescu volt államfő váratlanul bejelentette: pártja, a Népi Mozgalom Párt (PMP) összeolvad a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR).
2016. július 14., 19:512016. július 14., 19:51
A közlés nem az UNPR szempontjából volt meglepő – azt követően, hogy alapító elnöke, Gabriel Oprea tábornok az ellene hivatali visszaélés miatt indult bűnvádi eljárások miatt visszavonult, a szociáldemokraták közölték: többé nem viszik be a hátukon a pártot a parlamentbe, és a liberálisokkal folytatott együttműködési tárgyalások is kútba estek, mivel miattuk több UNPR-es honatya is inkább átült a szociáldemokraták közé, másrészt a PNL szimpatizánsai berzenkedtek a korábbi pártjukból kilépett politikai köpönyegforgatókból álló, mindig a győztes oldalhoz csapódó párttal való együttműködés lehetősége miatt.
Az UNPR így légüres térbe került, és egyértelműnek tűnt, hogy eltűnik a politikai színtérről, hiszen eddig egyedül sohasem méretkezett meg parlamenti választáson, mindig a szociáldemokratákkal koalícióban került be a törvényhozásba. Az önkormányzati választáson elért, alig több mint kétszázalékos eredmény pedig előre jelezte az őszi eredményt, ezért is vállalták a párt politikusai, hogy inkább feladják a párt önállóságát és nevét, csak maradjon esélyük a parlamentbe jutásra. Băsescu pártja sem érte el a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges 5 százalékot, viszont több mint 4 százalékot szerzett, tehát lehetősége nyílt neki diktálni a feltételeket egy olyan megállapodásban, amely mindkét pártot bejuttathatja a parlamentbe.
Az együttműködés nem előzmény nélküli, hiszen az UNPR először az akkor még Băsescuhoz közel álló demokrata-liberálisokkal alkotott kormánykoalíciót, mielőtt átállt volna a szociálliberális szövetséghez. Mindazonáltal a parlamentbe jutás így sem feltétlenül garantált, hiszen mindkét párt szimpatizánsai közül lehetnek olyanok, akik ellenszenvesnek tartják a másikat. Azonban az esélyek jócskán megnövekedtek.
Băsescu célja egyértelmű: tudja, hogy ha át is lépi a parlamenti küszöböt, pártja távol áll attól, hogy választást nyerjen, vagy akár csak második legyen. Ugyanakkor ő is bejelentkezett a mérleg nyelve szerepére, amely eddig az RMDSZ monopóliuma volt, azonban ma már a volt liberális pártelnök-kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu vezette ALDE-val kell osztoznia rajta. Ugyanakkor éppen azáltal válhat az RMDSZ ismét fontos tényezővé a parlamentben a koalíciókötések szempontjából, hogy ősszel akár háromra is nőhet az 5 százalék körüli parlamenti pártok száma a nagyok, a PSD és a PNL mellett. Az ALDE ugyanis csak a szociáldemokraták felé rendelkezik szabad vegyértékkel, Tăriceanu és volt liberális párttársai között kibékíthetetlennek tűnnek az ellentétek.
A PMP kapcsán viszont az lenne elképzelhetetlen, hogy Băsescu az őt többször is leváltani akaró fő ellenség szociáldemokratákkal bútorozzon össze. Márpedig jelen állás szerint a PSD támogatása nagyobb, mint a PNL-é, tehát a liberálisoknak szükségük lenne a magát szintén „jobboldalinak” valló PMP támogatására. Ebben a helyzetben az RMDSZ ismét középen áll, és válogathat az ajánlatok közül. Persze ehhez nem csupán az szükséges, hogy az ALDE és a PMP is parlamentbe jusson, hanem az is, hogy az RMDSZ is bekerüljön, mégpedig nem a minimális jelenlétet biztosító alternatív küszöb révén, hanem az 5 százalékos küszöböt megugorva.
Az önkormányzati választásokon nyújtott teljesítmény alapján ez most nem tűnik annyira egyértelműnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!