2009. november 03., 10:202009. november 03., 10:20
A klasszikus „oszd meg, és uralkodj” elven alapuló kísérletet nem is lenne érdemes tovább boncolgatni, annyira átlátszó. Ott van ugyanakkor az a kijelentés, amely szerint egy olyan kormány, amelyet a Băsescu által irányított PDL és a PNL alkotna, jobboldali lenne.
Azok, akik a romániai politikai palettát csak felületesen ismerik, vagy a baloldallal szembeni ellenszenvük elvakítja őket, úgy gondolhatják: az a párt, amely jókat kommunistázva gyalázza politikai ellenfelét, logója narancsszínben pompázik, ráadásul még az Európai Néppártnak is tagja, csakis a klasszikus konzervatív értékek letéteményese lehet, és az, aki nem szeretné, hogy az 1989 előtti nomenklatúra képviselői visszatérjenek a hatalomba, csakis rájuk adhatja a voksát.
A PDL és Băsescu múltját ismerve azonban mindez a legkevésbé sem állja meg a helyét. Hiszen a párt ugyanabból az alomból származik, amelyből a baloldalon megmaradt Szociáldemokrata Párt: a Nemzeti Megmentési Frontból szakadt ki, és hosszú ideig a Szocialista Internacionálé tagjaként működött.
Persze ellenvetésként felhozhatja bárki, hogy hiszen korábban a Fidesz is liberális volt, ezt követően állt be a konzervatív pártok sorába. Csakhogy a Fideszt olyan fiatalok alkották, akik kommunistaellenességük miatt váltak ismertté, és az SZDSZ-szel azt követően szakítottak, hogy az koalícióra lépett az MSZP-vel. A PDL viszont ugyanolyan örököse a kommunista állampártnak, mint a PSD – csak éppen a konjunktúrát ügyesen meglovagolva átpozicionálta magát a jobboldalra, az Európai Néppárt pedig a mennyiséget a minőség elé helyezve fogadta be a soraiba a 2005-ben még az Internacionálét daloló neofitákat.
Szóval érdemes elgondolkodni, mielőtt bárki is csak azért állna a demokrácia egyik alapintézményét, a parlamentet a demokrácia eszközeivel – a népszavazással – visszaélve támadó PDL és Băsescu mögé, mert az konzervatívnak nevezi magát. Lehet, hogy a magyar narancs egészséges, fényes és zamatos, a román narancs viszont már beértekor férges volt, ma pedig velejéig rothadt is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok