VEZÉRCIKK – Cum te cheamă? Tizenhárom! – ez a bábelinek is nevezhető párbeszéd zajlott le egy Hargita megyei érettségiző diák, illetve vizsgáztató tanára között a román nyelv és irodalom megmérettetésen pár évvel ezelőtt.
2016. július 06., 19:512016. július 06., 19:51
Az esetről, Székelyföldön szerzett tapasztalatairól, a románnyelv-okatás visszásságairól a hosszú ideig a tömbmagyar megyében tanító, román ajkú tanárnő számolt be a sajtóban, aki konstruktív javaslatokat is tett a magyar diákok helyzetének megkönnyítésére. A helyzet persze nem sokat változott azóta, most is akadnak diákok szép számmal, akik nem tudnak az állam nyelvén. A székelyföldiek közül sokan egyáltalán nem értették, nem tudták megoldani a valódi szövegértést, nyelvtudást igénylő kisérettségi tételeket, Hargita és Kovászna megyében a nyolcadikosoknak durván számolva majdnem fele megbukott a román vizsgán.
A hazai oktatási rendszert évtizedek óta bábeli zűrzavar, következetlenség és kapkodás jellemzi: sűrűn váltják egymást a miniszterek (pár hónap után épp kedden cserélték le a legutóbbit), számtalan javaslat, tervezet kerül előtérbe, aztán a sutba; a döntéshozók újabbnál újabb ötletekkel állnak elő, valamin változtatnak, aztán azt is többször módosítják. Egy követelmény azonban sziklaszilárdan változatlan továbbra is, és épp az egyik legabszurdabb: a kisebbségi diákoknak ugyanazon tanterv szerint kell tanulniuk a román nyelvet és irodalmat, mint román ajkú kortársaiknak. Így azoknak a gyerekeknek is archaizmusokkal, regionalizmusokkal teletűzdelt román szövegek hegyein kell keresztülrágniuk magukat, akik a hétköznapi életben alig-alig találkoznak az élő nyelvvel.
Ismerve a hazai viszonyokat, naivitás lenne elvárni a rendszertől, hogy figyelembe vegye: az, aki magyar közegben nő fel, és elemi szinten is alig tud kommunikálni a számára idegen nyelven, nem veheti sikerrel az anyanyelvűeknek is gyakorta nehézséget okozó akadályokat. Bábeli a helyzet azért is, mert a tömbmagyar vidéken élő diák nem érti a román nyelvet, a román döntéshozók pedig nem akarják megérteni a kisebbségek igényeit. És ha nem változnak a sokszor teljesíthetetlen követelmények, a székelyföldi gyerekek továbbra is ott bolyonganak a nyelvi idegenség labirintusában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!