2009. április 23., 11:132009. április 23., 11:13
Romániában pedig Mircea Geoană, a szenátus elnöke kezdte sürgetni, hogy akadálymentesítsék a moldovaiak román állampolgársághoz vezető útját. Ezt az utat a román törvényhozás már 1991-ben megalapozta, csupán adminisztratív akadályok gördítésével érte el, hogy ne igényelje valamennyi moldovai a román EU-s útlevelet. Jól érzékelhető egyébként, hogy a magyar állampolgárság ma már sokkal kevésbé vonzó Erdélyben, mint volt 2004. december 5-én, az emlékezetes magyarországi népszavazás idején. Azóta Románia is tagja lett az Uniónak, a román okmányokkal szinte annyira szabadon lehet utazni, mint a magyarokkal, és érződnek a gazdasági kiegyenlítődés hatásai is. Öt-tíz évvel ezelőtt Magyarország élen járt a térség gazdaságában, és ennek a tudata a leszakított részeken is hatott. Az ember okkal érezhette, ha itthon nem is mennek jól a dolgok, jó magyarnak lenni. Ma viszont – amikor Magyarországot a romániainál kilátástalanabb helyzetbe kormányozták – kevés ok van a büszkeségre. Az anyaországot ma már afféle rossz álomnak érezzük. Szinte szégyelljük magunkat az egykori lelkesedésünk miatt. Ez azonban nem ok arra, hogy lekicsinylően viszonyuljunk a moldovaiak román állampolgárságához, eltaszítsuk azokat, akik most vannak abban az euforikus állapotban, amiben mi voltunk öt évvel ezelőtt. Azért sem szerencsés Markó Bélának a moldovaiak román állampolgárságát elutasító kijelentése, mert kettős mércét jelöl. Azt mutatja, a magyarok megtagadnák mástól azt, amit maguknak akartak. Ez pedig nem méltó hozzánk.
Az erdélyi magyar törekvések akkor lesznek erősek, ha nem lehet etnikai elfogultsággal társítani azokat; ha az erdélyi magyar vezetők ugyanúgy szószólói a timoki vlahok ügyének, mint a moldvai csángókénak, a tibeti autonómiának, mint a Székelyföld belső önrendelkezésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok