A szocializációs oldalakra tévedőknek számolniuk kell azzal, hogy nagyrészt olyan „hírekkel” szembesülnek, melyeket teljesen érdektelennek találnak.
2014. február 18., 21:302014. február 18., 21:30
Aki nem híve annak, hogy folyton kutya- és macskaszőrt takarítva éljen a saját lakásában, akinek esze ágában sincs lefényképezni és mások orra alá dugni a hagyományos reggeli kávéját, kiflijét, délben a tányér levesét, nem dicsekszik el azzal, hogy új toalettpapír-tekercset bontott, az inkább ne bóklásszon a frászbukon. De azt is óva intem, akinek felfordul a gyomra a domborodó előnyeiket és hátrányaikat közszemlére kidobó csajok egymásnak bókolásától, hogy ki a cukibb és az édibb, és inkább már nem is folytatom, mert elromlik az estém.
Még csak annyit, hogy ez a lebutító fészelés a korpa közé keveredésnek a lehető legklasszikusabb példája. Több szót nem is érdemel, a legújabb divat viszont még nem olyan unalmas. Halvány gőzöm sincs, ki kezdte el mikor és hol, de már hozzánk is begyűrözött: az öncélú, tét és jó-rossz következmény nélküli versenyeztetés. Kezdődik a paranccsal, hogy hová klikkeljek, mit osszak meg, vagy sem, kire-mire szavazzak. Azt még elnézem, hogy az elfogult szülők a saját kisgyereküket kiáltják ki a legszebbnek, a legtökéletesebbnek – ez emberi gyarlóság. De a kígyók és a krokodilok „cukisága” az már szerintem kóreset. Ahogy az a szőrgombóc kiskutya is, „aki” nálam többször bejelentkezett valami fantázianéven, és nem hagy békén, újból és újból bejelöl.
De visszatérve a versenyekre: elindult egy olyan, hogy melyik városháza a legszebb. Persze negatív kampánnyal, kiemelve az egyik városét egy másik kárára. Ugyanez következett a városokkal is. Voltam olyan bugyuta, hogy megkérdeztem: és akkor mi van, ha lájkolok vagy megosztok? Tisztább lesz a városom, hirtelen megjavulnak a hepehupás utak, tejjel és mézzel telik meg a várost átszelő folyó medre?! Meg is kaptam gyorsan a „bölcs” választ: ne vegyek mindent olyan komolyan, ez csak egy kis ártatlan lokálpatrióta játék.
Megpróbálom visszatartani magam a minősítésektől, az ezzel kapcsolatban beugró képek leírásától vagy annak a szellemi igényszintnek az elutasításától, ami ilyen öncélú pótcselekvésekkel is beéri. Végső soron lelke rajta mindenkinek, aki kattintást-megosztást kér vagy ad. Csak azért tettem mégis szóvá, mert az unalmukban szavazgatók közt ismerek olyat, aki harcosan elítéli a mai fiatalság mihasznaságát. Bezzeg nélkül, hisz akkor még nyoma sem volt a frászbuknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!