A fene sem gondolta, hogy a rossz előjelekkel induló olimpia képes lesz még pocsékabbá válni. A rossz előjeleken ugyanis innen, a távolból inkább csak szórakozik az ember.
2014. február 13., 21:352014. február 13., 21:35
Az, hogy a magyar sportolók egy olyan szállás helyett, ahol nem volt fűtés, olyat kaptak, ahol a konyhában nem volt víz, nagyon égő, de hát nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint azok a szállóvendégek, akik az orosz államfő, Vlagyimir Putyin portréit is megkapták a szobájukba bónuszként.
Aztán kiderült, hogy ez tényleg nem a mi olimpiánk. Most nem azért panaszkodom, mert nem csendül fel naponta a Himnusz Szocsiban, és nem úszunk az aranyérmekben, elvégre a téli olimpiák eddig sem arról voltak nevezetesek, hogy a magyar sportolók sikereinek tapsolt tombolva a megvadult közönség. A különbség csak annyi, hogy eddig még a gyenge szerepléseket is láthattuk. Most meg még azokat sem. Legalábbis nem magyar közvetítéssel.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által a televíziós társaságokra tukmált szerződés – miszerint egy országban a NOB minél nagyobb anyagi nyeresége érdekében csak egyetlen csatorna sugározhatja az olimpiai közvetítéseket – oda vezetett, hogy most, a digitális átállás utáni időszakban még azon a Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy Aradon sem nézhető a magyar olimpiai közvetítés, ahol azóta magyarul nézik a sporteseményeket, hogy a Magyar Televízió először közvetíteni kezdte azokat.
Vagyis oda jutottunk, hogy egy, elviekben a sportszerűség és a nemes versengés szellemét népszerűsítő intézmény saját profitja érdekében egyrészt a szabad versenyt korlátozza a műsorszolgáltatók között, másrészt pedig európai uniós polgárokat foszt meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön anyanyelvükön nézhessék a közvetítéseket, holott ez eddig magától értetődő adottság, ha úgy tetszik, szerzett jog volt. (Miközben azért a magyar közszolgálati média részéről is jólesett volna néminemű határozottabb kiállás).
A román tévé közvetítése nem alternatíva – az ugyanis nem ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, bár ha felvesznek magyar kommentátorokat, és egy külön hangsávon azon magyar nemzetiségű állampolgárok kedvéért, akiktől amúgy minden más polgárhoz hasonlóan beszedik az előfizetői díjat, magyarul is sugározzák a közvetítést, biz’isten, nem fogok panaszkodni. Addig viszont bojkottálom az olimpiát. És az egészséges életmód jegyében tévénézés helyett inkább sétálok egyet a szabad levegőn. Vagy legalábbis sporthíreket olvasok. Magyarul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!