Az igazi futballdrukker nem hülye.
2013. október 16., 19:132013. október 16., 19:13
Az igazi futballdrukker nem hülye. A szurkolói hozzáállás, gondolkodásmód a legtöbb esetben már kicsi korban, a nemzeti, közösségi hovatartozás tudatával együtt épül ki azokban, akik a labdarúgás érzelmekkel telített világát ugyanúgy megöröklik és magukba olvasztják, mint az anyanyelvet, a szülőföldhöz való ragaszkodást, a lokálpatriotizmust. Egyetlen szóban összefoglalva: a büszkeséget.
Az igazi futballdrukker identitás- és közösségtudata az egyik legfontosabb személyiségformáló erő, amely addig dolgozik az egyénen, amíg kész nem lesz. Az azt követő ingadozások, boldogságkitörések és bukások már ugyanúgy az élet szerves részeivé válnak, mint a más területekről érkező érzelmi behatások. Az igazi futballdrukker mindezzel tisztában van. Tudatosan állítja fel elvárásait, kitartóan reménykedik, s ha minden jól megy, boldog, kudarc esetén pedig jogosan szenved.
Szalai Ádám, a magyar válogatott jelenleg legnevesebb tagja szerint az elmúlt tíz-húsz évben csak hülyítettek minket: azzal, hogy jók vagyunk, hogy jobbak lehetünk, miközben egyetlen igazán jó futballistát vagy edzőt sem adtunk a világ élvonalának. Magyarázata tényeken alapszik, csakhogy Szalai egy valamivel nincs tisztában: az igazi futballdrukkert nem lehet hülyíteni.
Mert ha hülyék lennénk, Szalai most nem lenne. Vagy ha lenne is, mondjuk sörcsapolóként vagy befutott informatikusként dolgozna Gelsenkirchenben, és csak kevesen tudnák, hogy létezik. Ha hülyék lettünk volna, már bő negyed évszázada, az 1986-os mexikói vb után – egy évvel Szalai születése előtt – kitöröltük volna közös emlékezetünkből mindazt, amit addig adott nekünk a labdarúgás, most pedig amatőrjeink vígan játszanának egy megérdemelt döntetlent Andorrával.
Ez nem hülyeség kérdése: ez képtelenség. Ehhez képest az a bárgyú illúzió is gond nélkül megvalósítható, hogy évtizedek óta nem látott alázattal és odaadással, megtízszerezett munkával kinevelünk egy új generációt, amely hozzáállásában és gondolkodásmódjában megörökli és magába olvasztja mindazt, amit az igazi futballdrukker tud.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!