JEGYZET – Pozitív tulajdonságaink felemlegetése egyenlő a dicsekvéssel. Beszéljenek róluk mások, de ha nem teszik, akkor nyeljük le szép halkan a békát.
2016. május 08., 19:322016. május 08., 19:32
Elsősorban értelmi és érzelmi-erkölcsi értékeinkre gondolok, mivel a fizikai előnyöket a manapság annyira dívó „villantásokkal” sokaknak sikerül közfigyelembe lökni. De nem bölcselkedem tovább, mert nem szeretnék önmagam ellenpéldájává válni.
S hogy miért is lett hirtelen mindez olyan aktuális?! A hazai kulturális élet váratlanul felszakasztott gennyzacskója miatt. Mert felszakadt, mégpedig olyan magas rangú kultúrintézményben, mint a bukaresti Nemzeti Operaház. Nem sikerült rájönnöm, hogy tulajdonképpen miért is nem tudtak az érintettek közös nevezőre jutni, de azzal, hogy a kívülállók szemébe löttyintették a legbelső szemetet, még távolabb kerültek a kultúremberi megoldástól. Mert gondolom, hogy mélyen megsértve kérné ki magának akármelyik operaházi tag, ha valaki kétségbe vonná ez irányú minőségét.
Holott épp ez az egyik olyan tulajdonság, amiről akárki beszélhet, csak épp az illető nem: tetteivel, viselkedésével, gondolkodásmódjával vagy egyértelművé teszi, vagy épp ellenkezőleg. Mint azt is, hogy értelmiségi-e, avagy sem. Az a kulturális miniszter például, aki bevallja ugyan, hogy képtelen kezelni az emberi konfliktusokat, de lemondani sem méltóztatik, mivel őminiszterségének mélyreható, magasságos elképzelései nélkül nem lehet megújítani soha a kultúrát széles e hazában.
Szégyelltem magam, amikor hallottam a nyilatkozatát, nem azért, mert ismételten kiderült a „megfelelő embert a megfelelő helyre” elv álsága, hanem mert csődöt mondott egy éveken át sikerrel használt megfogalmazás. Diákjaim ugyanis sokszor kérdezték, ki az értelmiségi, kell-e hozzá diploma, s ha igen, hány. Igyekeztem egyértelműen megválaszolni, mondván, hogy az igazi értelmiségi a saját fejével gondolkodik, nem mások többször átrágott gondolatait ismételgeti folyton. Megértették, elfogadták.
De akkor ez a kultúrnyik mi fán terem? És miért került fel arra a fára? József Attilához menekülök, mert sokszor kisegített. Most is megnyugtatnak Ars poeticájának sorai: „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! / Szabad ésszel nem adom ocsmány / módon a szolga ostobát.” Csak írásjelet változtattam a címben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!