2011. május 27., 08:592011. május 27., 08:59
Bizonyára sokan tudják, hogy a 30-as években a magyarok iránti túlzott szimpátiával nehezen vádolható román történész, Nicolae Iorga Mátyásról írott „méltatását” tartalmazó táblát helyeztek el a szobron, amelyen mindenki tudtára adatott, hogy az igazságos uralkodó román volt. Persze köztudott, hogy havasalföldi származású őseiben a kun mellett vélhetően román vér is csörgedezett, de hogy ettől egy magyar katolikus szülőktől származó magyar katolikus uralkodó hogyan vált románná, azt bizonyára csak a fejlett román történelemtudomány eszközeivel lehetett kikövetkeztetni. (Azon eszközökről lehet szó, amelyek segítségével arra is rájöttek, hogyan lehet egy nép, amelyet amúgy évszázadokkal korábban teljesen kiirtottak, egy mai neolatin népcsoport őse, lásd a dák–román „kontinuitást”.) Ez a tábla aztán az 1940-es felszabadulást követően lekerült a szoborról, és csak a szintén nem túl magyarbarát Gheorghe Funar polgármester helyeztette vissza, megalapozandó a szívélyes magyar–román viszonyt a rendszerváltás után is. A magyarok önérzetének sárba tiprását szolgáló tábla aztán a restaurálást követően nem került vissza.
Sőt tulajdonképpen most sem, hiszen az önkormányzat – kijátszva nemzetközi megállapodásokat és hivatalos engedélyeket – csupán egy emléktáblát állított az egykori emléktáblának a szobor elé. Az ember ilyenkor próbálja elhessegetni a politikailag nem korrekt gondolatokat, de valahogy mégsem tud nem azon merengeni, milyen mélyen bele is ivódott a mellettünk élő nemzetiség zsigereibe a több száz éves török megszállás alatt megtanult lecke, miszerint az ellenségnek hazudni, azt becsapni nem bűn, hanem egyenesen hazafias cselekedet. Az ötlet mindenesetre zseniális. El lehetne kezdeni emléktáblát állítani minden, mára már nem létező emléktáblának. Sőt az akciót a jövőre nézve is ki lehetne bővíteni: állítsanak előzetesen emléktáblát minden emléktáblának és egyéb emlékműnek, amit csak ezután fognak elhelyezni. Így előbb-utóbb az összes régi, belvárosi épületet táblaerdő borítja majd, ami már csak azért is jó, mert nem látszik, hogy düledeznek. Ja, és ami még fontosabb: a külsejük sem jelzi állandóan, hogy ezeket sem a románok építették.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!