2008. november 27., 00:412008. november 27., 00:41
Az emberek többsége ugyanis nem méri fel, hogy egy jogállamban Olosz Gergelyt mindaddig megilleti az ártatlanság vélelme, míg a bíróság nem mondja róla, hogy valótlanságokat állított. A bíróság viszont jó esetben is csak egy év múlva mond jogerős ítéletet. Akkor, amikor a hatósági vád miatt elvesztett szavazatok már nem pótolhatók. És ha ezt végiggondolja az ember, menten úgy érzi, ott a helye a meghurcolt Olosz mellett. Van azonban egy másik gondolatmenet is, amelyet így választások előtt különösen érdemes megfuttatni. Az egyszerű választó ugyanis azt is érezheti, semmi köze az efféle vagdalkozáshoz. Neki csak azt kell néznie, hogy a választottjai hatékonyan képviseljék közössége érdekeit, hosszú távú céljait. Azt is mellégondolhatja, igazán nem lényeges, hogy a választottjának eggyel több háza vagy gyára van, mint amennyit bevallott. Aki erre a következtetésre jut, minden bizonnyal téved. A feddhetetlenség nagymértékben összefügg a hatékonysággal. Az a politikus, akinek rejtegetnivalója van a vagyongyarapodásával, a diktatúra politikai rendőrségéhez fűződő egykori kapcsolataival összefüggésben, soha nem lehet élharcosa a kisebbségi jogköveteléseknek. Annak ugyanis mindig számolnia kell azzal, hogy megzsarolják. Azt mondják neki: ha nem ülsz le a fenekedre, kitálaljuk a rejtegetnivalóidat.
Talán ez az oka annak, hogy 19 évvel a rendszerváltás óta még mindig csak kampányidőben kerülnek elő a magyar autonómiatörekvések, hogy amikor tenni kellene a célok megvalósításáért, a magyar politikusok rendre elbátortalanodnak. Megtörténhet, képviselőink, szenátoraink az autonómiáról való lemondással fizetnek azért, hogy múltjuk rejtelmei ne kerüljenek nyilvánosságra. Ha pedig így van, akkor mindennél fontosabb, hogy olyan embereket bízzunk meg képviseletünkkel, akik sem megvesztegetéssel, sem zsarolással nem téríthetők le közös céljaink útjáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok