Traian Băsescu államfő hétfői, Vadim Tudor-díjat érdemlő magyarellenes kirohanásai tisztábbá tették a képet.
2013. augusztus 15., 19:122013. augusztus 15., 19:12
Megmutatták, hogy a magyar közösség leszámolhat azzal az illúzióval, miszerint a romániai politikai palettán van olyan román erő, amely megértőbb a magyar ügyek iránt. Most egyértelművé vált, hogy a releváns román pártok között egyetlen potenciális szövetséges sincs, ha nincs más, amivel kampányoljanak, mindegyik előhúzza a magyar kártyát.
A kormányoldal pártjainak már csak azért is hiteltelenek a Băsescu szélsőségességét ostorozó kijelentései, mert ők maguk is egy magyarellenes lépéssel kerültek tavaly először hatalomra. Azóta sem változtak meg, a román külügy közleményeiből csak úgy süt az avítt, nemzetállami retorika, amely Romániát kizárólag a románok országának tekinti, ezért hallani sem akar a magyarok önrendelkezéséről, a magyar nyelv regionális státusra emelésétől azon régiókban, ahol a magyarság őshonos, pedig ez valóban egyenrangú polgárokká tenné a magyarokat.
A kormány RMDSZ-t dicsérő retorikája ne tévesszen meg senkit: azért állítják szembe, pozitív példaként, a „szélsőséges\" magyar szervezetekkel, mert úgy gondolják – talán a tapasztalat alapján –, hogy tőle kell a legkevésbé tartani, adott esetben néhány kormányzati tisztséggel leszerelhetők a „radikális\" igények. Ezért sem javallott az ezen pártok alkotta kormányt legitimálni egy esetleges magyar kormányrészvétellel.
A másik oldalon Băsescu most bebizonyította, hogy csupán szavazatszerzési trükk volt a magyarok iránti nagyobb megértés. A magyarok három alkalommal kihúzták a csávából, most azonban új pártja számára toboroz szavazókat, akiket jobb híján a szélsőségesen magyarellenes retorikával próbál megfogni.
A băsescui „pálfordulás\" is jelzi: bár a parlamenti küzdelmet sem kell feladni, a jogkövetelések és az autonómiatörekvések számára alacsonyabb szinten, a román civilek körében kell támogatást keresni. Alulról építkezve, nem csupán magyar, hanem közös, regionális igényként kell itthon és külföldön megfogalmazni az önrendelkezés szükségességét, azt, hogy például a közigazgatási átszervezésről ne Bukarest döntsön önkényesen. Az ugyanis továbbra is bizonyos, hogy egyedül nem megy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!