VEZÉRCIKK – Ha beigazolódik a magyar civil jogvédő szervezetek értelmezése, akkor kijelenthetjük: a tengerentúlon nagyobb empátiával kezelik az Európa közepén egyenlő elbánást követelő erdélyi és partiumi magyar kisebbségi közösség nyelvi jogi küzdelmeit, mint Európában.
2016. május 19., 19:492016. május 19., 19:49
A Civil Elkötelezettség Mozgalom és az EMNT ugyanis arra panaszkodott, hogy az erőteljes román lobbinak betudhatóan az Európa Tanács szakértői küldöttsége – amely azt volt hivatott kivizsgálni, milyen mértékben ültette gyakorlatba Románia a kisebbségi nyelvi charta előírásait – csupán Bukarestben, illetve Konstancán tájékozódott, ahhoz már nem vette a fáradságot, hogy az erdélyi magyarok közé is ellátogasson.
Értelmezésük szerint ennek a diplomáciai üzenete az, hogy az ET elfogadja: az országban nincs magyarkérdés. A két szervezet többek között ezért is árnyékjelentést csatol ahhoz a többéves késéssel benyújtott, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő hivatalos román jelentéshez, amelyben a charta gyakorlatba ültetésének romániai „eredményeit” taglalják. Ilyen árnyékjelentést amúgy az RMDSZ is készít – ám az legkevésbé sem biztató, hogy a két szervezet szerint a szövetség nem volt hajlandó egyeztetni velük a témában.
Ha az ET bedől a bukaresti hazugságözönnek, érdemes elküldeni neki a washingtoni külügyminisztérium Romániáról szóló legfrissebb emberi jogi jelentését, amelyben a magyar közösséget ért számos sérelmet felsorolnak, a bírósági és közigazgatási anyanyelvhasználat korlátozásától a magyar feliratok üldözéséig.
Persze ez mindaddig írott malaszt marad, amíg Washington nem kéri számon Bukaresten a helyzet megnyugtató megoldását. Ám az ügy tanulsága ismét csak az, hogy az erdélyi magyar közösség politikai és civil szervezetei egyik legfontosabb prioritásként kell hogy kezeljék a saját külpolitikát, azt, hogy a lehető legtöbb befolyásos külföldi fórumon a lehető legintenzívebben, a lehető legváltozatosabb eszközökkel lobbizzanak, ráirányítva a figyelmet a magyarokat ért sérelmekre, és lerántva a leplet a román hazugságpropagandáról.
Nemcsak kampányban, és nemcsak ellenzékből. Bár tény, hogy az ellenzéki szerep jóval hitelesebbé teszi az ilyen tárgyú lobbit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!