2009. augusztus 19., 11:042009. augusztus 19., 11:04
Az utolsó példányok megvásárlása pedig segítség nélkül nem megy. Kell hozzá az eladó. De honnan eladó, ha nincs. Gyors kör az üzletben, máshol sem látni eladót. Vissza a telefon mellé, téblábolás, szekértologatás, időtöltés, hátha felbukkan valaki. Fel is bukkan, de a biztonságiaktól van. Annyiban azonban segít, hogy elmondja, a bejáratnál kell szólni, és akkor a hangosbemondón odairányítanak valakit.
A vevőszolgálati pultnál a két alkalmazott egymással van elfoglalva. Látják, hogy álldogálok, de egyikük sem akar felém fordulni. Torokköszörülés, kérés, visszavonulás a telefonhoz, nehogy az elárusító hamarabb érjen oda. Nem ér. Kérésemet be sem mondják. Eltelik egy újabb negyedóra, mire sikerül olyan valakit találni, aki tudja, honnan kell hívni az illetékes elárusítót. Újabb tíz perc, míg megkerül a telefon doboza a tartozékokkal együtt. Mire dobozába kerül a készülék, azt is megtudom, nem fejeződött be a megpróbáltatásaim sora. A titkárságról kell megszereznem azt a cédulát, amely alapján a kasszás tudni fogja, hogy mennyi pénzt kell elkérnie a telefonért.
A titkárnő pedig telefonál. Hosszasan, pedig látja, hogy ott álldogálok az asztala előtt. A kassza előtti sorban rádöbbenek, ezt az üzletet általában a viszonteladók látogatják. Valamennyi sorbanálló telerakott szekerek fogantyújának támaszkodik. Percekbe telik, míg egy-egy szekéren minden egyes terméket kézbe vesz a kasszás. Eléggé csudabogárnak tűnhetek az egy szem telefonommal. De mert az kedvezményes áron kínált áru, a pénztárosnőnek el kell mennie a főnökhöz, hogy elkérje a kasszagép kulcsát. Csak ezzel lehet a gép értésére adni, hogy a szokásosnál kevesebbet kell fizetnem.
Több mint egy óra után tudhatom magaménak a telefont. A kasszákon túl, de a kijáraton még belül jut eszembe, hogy ki kell állíttatni a garanciapapírokat is. Lekonyulva értesülök róla, hogy az illetékes épp kilépett valahova. Míg rá várok, az jut eszembe, milyen jó, hogy nem egy adott időszakra szólt az árleszállítás. Eddig ugyanis lejárhatott volna. Közben az elhatározás is megérik bennem: ha hazaérek és felszerelem a telefont, a fogyasztóvédelmet hívom fel legelőbb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok