Bukaresti biztonságpolitikai elemző bizonygatta a brüsszeli terrorcselekményeket kommentálva, hogy Romániában aligha fordulhatnának elő a múlt hetihez hasonló merényletek, mivel nálunk – és általában a volt szocialista országokban – sokkal éberebbek és hatékonyabbak a titkosszolgálatok, mint a nyugat-európai államokban.
2016. március 30., 19:362016. március 30., 19:36
Hogy éberebbek, és a megfigyelésük széles körre kiterjed, abban tényleg megegyezhetünk, a hatékonyságukkal kapcsolatosan azonban erősek a fenntartásaink. Az intézmény tavalyi mérlegét ismertetve a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője például fényes vívmányaik közé sorolta a szélsőségesség megfékezését, valamint a hazai terrorcselekmények megelőzését.
Mármost az autonómiatörekvések nemzetbiztonsági kockázatként történt tálalása óta jól tudjuk, mit ért a Szekuritáte jogutódja szélsőséges elemek és cselekedetek alatt, sőt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy 2015-ben egyetlen terrorgyanús ügyet sikerült felgöngyölítenie a hírszerzésnek, mégpedig az állítólagos kézdivásárhelyi merényletkísérletet. A napnál is világosabb, hogy a hazai titkosszolgálatok kapva kaptak a legújabb merényletek, valamint az Európára fokozott kockázatot jelentő terrorizmus nyomán kialakult közhangulaton, amelyet hatalmuk megszilárdítására próbálnak felhasználni.
Bár semmiféle bizonyítékkal nem tudott szolgálni, Dacian Cioloş kormányfő a SRI jelentésére hivatkozva fontosnak tartotta bejelenteni, hogy terroristák román feltöltőkártyákat használtak merényleteik előkészítésére. Borítékolható, hogy a hírszerzés ennek alapján ki fogja verni a parlamentből a névtelen kártyák betiltását, de számítani lehet arra is, hogy egy füst alatt megkönnyítik a telefonos és internetes kommunikáció általános megfigyelését is.
Hogy ezáltal Románia újabb lépést tesz afelé, hogy a megfigyeltek országává váljék, afelől nem lehetnek kétségeink, abban azonban ne legyünk bizonyosak, hogy mindez kizárólag a polgárok biztonságát szolgálja. Már csak azért sem, mert sokakban még elevenen él a diktatúra mindenre kiterjedő figyelmének emléke, arra pedig a közelmúlt szolgáltat példát, miként lehet valakiket titkosszolgálati segédlettel úgy megbírságolni, hogy ott sem voltak a „tett” helyszínén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!