2011. augusztus 19., 09:512011. augusztus 19., 09:51
Traian Băsescu államfő leszögezte: a bányaprojektet meg kell valósítani, és punktum. A világgazdaság és a román államháztartás jelenlegi állapota, illetve a kilátások ismeretében a bejelentés a legkevésbé sem meglepő. A világ továbbra sem tud kilábalni az adósságválságból, az Egyesült Államok leminősítése pedig még inkább megrendítette a dollárba vetett bizalmat. A befektetők biztos pontokat keresnek – márpedig az arany továbbra is biztos befektetés, amely őrzi, sőt egyre növeli értékét. Románia is nehezen evickél ki a recesszióból, ilyen körülmények között Bukarest aligha mond nemet egy olyan beruházásra, amely annak a lehetőségével kecsegtet, hogy valamilyen formában mégiscsak nyertesként kerüljön ki a jelenlegi helyzetből. Az ország területén hatalmas mennyiségű arany található, és jelentkező is akadt a kitermelésére.
A válság előtt még lehetett húzni-halasztani a beruházás engedélyezését a környezetvédelmi szempontokra hivatkozva, most azonban más a helyzet. Persze egyértelmű, hogy az lenne a jó megoldás, ha a Kárpát-medence jó részére veszélyes, gigantomán beruházás helyett épségben megmaradna a természeti környezet Verespatakon, és az idegenforgalom fejlesztésével próbálnák meg fellendíteni a térség lakóinak életszínvonalát. Csakhogy túl sok pénzről van szó, a kormánypártok pedig nem arról híresek, hogy ellen tudnának állni a sok pénz kísértésének. Ezért aztán az RMGC-vel nem a projekt leállításáról kezdenek tárgyalásokat, hanem arról, hogy több pénzt csikarjanak ki az állam számára a bányaberuházásból. Így Magyarország hiába hangoztatja jogos aggályait a beruházás veszélyeivel kapcsolatosan, az a jelek szerint megvalósul, ráadásul az RMDSZ-es kormányszereplés révén magyar közreműködéssel.
Budapestnek nincs beleszólása a bányaügy alakulásába, így annak meghiúsítását nem sok értelme van presztízskérdésnek tekinteni. A konjunktúra nem az ellenzőknek kedvez, mivel a bukaresti kormányt elkapta az aranyláz – így most a megelőzésre kell koncentrálni, arra, hogy a bányaprojekt lehetőleg minél kisebb veszélyt jelentsen.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.