2011. november 14., 07:262011. november 14., 07:26
A gép előtt álldogáló lány hirtelen eltűnik. Már épp kezdenék bosszankodni, amikor ismét a kasszához érkezik, kezében egy lezárt tasakban nagy csomó aprópénz. Miután beönti a rekeszekbe, mosolyogva jelzi: jöhetünk fizetni, ő a maga részéről készen áll. Alig vásároltunk valamit, és csak nagyobb címletű bankónk van. Nem förmed ránk, nem követeli az aprót, nem kezd el veszekedni, hogy mit várunk tőle kora reggel. Ehelyett hiánytalanul leszámolja a visszajárót, megköszöni a boltjukba vetett bizalmunkat, és ezzel kvázi utunkra enged. Mi pedig megyünk is, élvezve azt a bizsergető jó érzést, amiben otthon mondhatni sosincs részünk egy-egy bevásárlás után.
Merthogy nem mondtam, hogy mindez nem nálunk, hanem Mallorcán történt. Egy olyan üzletben, aminek két fiatal tulajdonosa láthatóan kisvállalkozásukból él. Vagyis nem engedheti meg magának, hogy az akár csak nézelődő esetleges vásárló ne hozzájuk térjen be legközelebb, mert valami nem tetszett neki. Ezért nem felejtenek el nyitásra megfelelő mennyiségű aprópénzről gondoskodni. De ugyanezt teszik az autóbuszsofőrök is, akiknél felszálláskor a menetjegyet kell megvenni, s akik pillanatok alatt centre pontosan vissza tudnak adni a legnagyobb címletből is, lévén előttük külön-külön rekeszbe rendezve mindenféle forgalomban lévő érme. Nálunk viszont? Végső soron fölösleges is szóvá tennem, olyan régen és olyannyira általános az egész országban az úgymond apróhiány. Amikor bevezették az „erős” lejt, azt hírelték, hogy mostantól aztán ránk köszönt a pontosan leszámolt visszajáró paradicsoma, hogy még az utolsó banit is...
Mondanom sem kell, hogy szó sem volt ilyesmiről. Eleinte még próbáltak cukorkával vagy rágótablettával pontoskodni, de hamar leszoktak erről is. Vígan kerekítik felfelé az összegeket, s nem ritka az sem, hogy a papír egylejes is hiánycikk. Igaz, hogy egy-két banis „tartozást” a vevőnek is jóváírnak, de egyre több helyen csattannak fel egy-egy nagyobb címlet láttán. És jól lehordják a vevőt: ilyen emberek miatt, akik csak nagy pénzekkel dobálóznak, nem tudnak ők másoknak visszaadni. Egy párszor megkockáztattam a bankból kérés lehetőségét, de fitymálva néztek rám, hogy micsoda apróságokkal foglalkozom. Nem is számolgatom a sok odamaradt banit, abból úgysem lehet sarokházat venni, egyszerűen csak az bosszant, hogy most is, ezért is egyes-egyedül én, a jóhiszemű vevő vagyok a hibás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok