2011. november 17., 09:062011. november 17., 09:06
Az ügyészség ugyanis ezúttal nem egy ellenzéki politikusra, hanem a vezető kormánypárt egyik erős emberére, a miniszterelnök bizalmasára csapott le. Rosszindulattal sem lehet tehát politikai leszámolásnak tekinteni a történteket. A kormánypárt vezetői hitelt érdemlően mondhatják: nincs politikai befolyás alatt a nyomozóhatóság, az ügyészek végzik a dolgukat, a hatalom pedig senki számára nem nyújt védőernyőt. De vajon ez-e a teljes igazság? Valami mintha mégis azt súgná, mélyebbre kellene kotorni. Amíg a bűnüldözés nem éri el a pártkasszák szintjét, addig nem egészen hitelesek a látványos letartóztatások.
Aligha hihető ugyanis, hogy Sorin Apostu kizárólag saját zsebre dolgozott volna. Valószínűsíthető, hogy az általa behajtott csúszópénz bizonyos hányada a Demokrata-Liberális Párt kasszájába folyt be. Ettől remélhette ugyanis, hogy háborítatlanul megkérheti a szerződések árát a polgármesteri hivatal beszállítóitól, ezért gondolhatta, hogy nem csap le rá a nyomozó hatóság. Ha pedig a pártját finanszírozta a csúszópénzekből, erről a párt vezetőinek is tudniuk kellett. Az ugyanis nem reális, hogy valaki többet ad be a közösbe, mint amennyit törvényesen keres. A pártfinanszírozási ügyek a demokrácia alapjairól szólnak. Romániában a demokráciát védő civil szervezetek évről évre felhívják a figyelmet arra, hogy a pártok lényegesen többet költenek, mint amennyi pénzük törvényesen lehetne.
Egy-egy párt választási kampányának a becsült költségvetése a legális keret többszörösét teszi ki. Ha tehát túlnézünk a megtisztulásról szóló politikusi szövegeken, azt láthatjuk, hogy a politika a korrupció legfőbb újratermelője. Meglehet, olyan pártautó szállítja a tévéstúdióba a magukat tisztességesnek láttató, Apostu fejét lóbáló politikusokat, amelyet a polgármester által begyűjtött csúszópénzen vásároltak. Eszem ágában nincs védeni Sorin Apostut: oda került, ahol a helye van. Letartóztatása azonban csak akkor üzenheti hitelesen, hogy Románia a jó útra tért, ha az ügyészség azt is megvizsgálja, hova csorgott el a behajtott csúszópénz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok