2011. április 05., 09:392011. április 05., 09:39
Vagyis nekem semmi bajom a világon bárhol fellelhető beteges kukkolókkal, illetve kukkoltatókkal – ezért voltam meggyőződve, hogy bizony szó nélkül fogom hagyni a nagy nemzeti indulatokat felkavaró, médiából rám ömlő válópereket. És tartottam is ezen meggyőződésemhez magam mindaddig, amíg mondhatni egy időben a két fél szájából el nem hangzott egy-egy – enyhén szólva fura – megjegyzés. E helyt jegyezném meg – ha netán létezik valaki széles e földön, aki még nem tudná –, hogy a néhány éve még gusztustalanul a másik legkülönbözőbb testrészeit tapenyoló, most viszont ugyanolyan gusztustalanul a másikra sarat hányó kezek között egy kisgyerek is hányódik – ide-oda. Nem olyan kicsi már, hogy öntudatlanul tűrné a vele való dobálózást, de nem is olyan nagy, hogy egy vállrándítással hátat fordítana szülei botorságának. S mivel letűntek azok a bibliai idők, amikor az igazi anyai ragaszkodással és a salamoni döntéssel évezredekig lehetett példálózni – a kis cinka szenvedi el a tegnapi hősszerelmesek ma egymásnak szánt ostorcsapásait.
A dúsgazdag, nagypapa korú apuka mint édes kis gyerekszáj-aranyköpést dobta koncul az ilyesmire éhes botránylesők közé, hogy kislánya arra kérte, vegyen neki egy másik anyukát, olyat, aki nem bántja őt. A tizenéves korból nem is olyan régen kilépett anyuka pedig – gyakorolgatva a mitológiai Szfinx sejtelmességét – anynyit mondott: most már bánja, hogy megengedte a volt férjnek, hogy gyermeke apja legyen. Na bumm! – ez a két „elszólás” robbantott ki engem is a „szótlansági fogadalmamból”. Nem akarok moralizálni, a sok utcára kitett, koldulni-lopni-prostituálódni kényszerített gyerekről beszélni, vagy éhezésről és tömegnyomorról értekezni – a képzettársítás úgyis felötlik mindenkiben. Csak arra keresném a választ, hogy egy lelkileg máris ennyire eltorzított gyermek vajon valaha is kigyógyulhat-e a szülei beteges pöffeszkedéséből? Vagy legközelebb már némi koravén bölcsességgel ő fogja apja „érzékeny” ujjait irányítani a különböző árfekvésű – leendő – anyukák között?
És vajon megtalálja-e a legalacsonyabb/legmagasabb árfekvésűt? S ha igen, akkor következik majd a méltó apuka kiválasztása? Az esetben is az árfekvés lesz a mérvadó, vagy „szerető” édesanyja más mércét ad majd a kicsi kezébe?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!