2009. november 06., 11:342009. november 06., 11:34
Na már most kultúrember ilyent komolyan le nem ír, vagy ha igen, akkor nem kultúrember. Ezt az írást viszont nem kell komolyan venni – bár néhány korábbi jegyzetéből az is kiviláglik, hogy a szerzőt igencsak frusztrálja, hogy Esterházy vagy Spiró jobb író nála. (Ez van: Esterházy, Konrád vagy Nádas Péter akkor is kiemelkedő művész, ha jó Pozsonyi Ádám nem érti a művészetüket.)
Csak hát nem szabadna elfelejteni, hogy korábban épp a baloldalról hangzottak el olyan kijelentések, amelyek értelmében a demokrácia híveinek fel kellene borogatniuk a Demokratát árusító újságosstandokat. Ám a Magyar Demokratikus Charta akkor nem, csak most tartotta kötelességének, hogy nyilatkozzon. Ami már önmagában elég ok arra, hogy az ember késztetést érezzen Pozsonyi pártját fogni, és ez nem kicsit szomorú.
A Charta ugyanis a baloldali-progresszív oldalon alkalmazott kettős mérce tipikus lecsapódása: a nyugati baloldal toposzait, mint az antifasiszta küzdelem, kirekesztésellenesség, egyenlősítés, teli szájjal hirdetik – de ha valaki például a határon túli magyarok sérelmeit veti fel, azt már rögvest nácigyanúsnak bélyegzik. Jó üzlet ez, a 68-as ideológiákat még ma is komolyan vevő, befolyásos nyugati körök kajálják az ilyent – csak hát Európa ezen vidékein, ahol a nácik mellett a kommunisták is garázdálkodtak, nem kis cinizmusra vall a harcos eszme ilyen mérvű hirdetése.
Ami persze nem jelenti azt, hogy Pozsonyi jegyzete nem veszélyes – még akkor is, ha az egészet csak pamfletnek szánta. Ha már a Charta meg a könyvterjesztők egyesülete komolyan vette, mit várunk a csőcseléktől, amely nemhogy Esterházyt nem olvas, de Pozsonyi cikkét is csak hallomásból ismeri?
Van az a réteg, amely elhiszi, hogy a kenyér azért drágult, mert a Harmonia caelestis valójában egy hipnotikus, agymanipuláló mű, és aki elolvassa, öntudatlanul is késztetést érez arra, hogy nyomorgassa a jobboldali magyart. Nem csodálkoznék, ha abban a közegben, amelyben anno Isaura kiszabadítására is gyűjtés indult, máris megalakultak volna az első antiposztmodern kommandók. Persze főleg olyanokból, akik amúgy azt sem tudják, mi az a posztmodern.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok