2011. március 23., 11:102011. március 23., 11:10
Mert vannak sötét, démonjárta napok, amikor ne beszéljen hozzám senki, és amikor nekem semmi sem jó, és teljesen pikírt vagyok, és alig várom, hogy beszólhassak. Persze hogy megint a vendéglátóiparral kekeckednék, mert folyton azt hiszem, hogy hároméves amerikás pincérmúltam erre feljogosít. Meg úgy tűnik, elég ingerszegény a környezetem, hogy egyéb már nem is jut eszembe. Na tessék, most a környezet is jól megkapta.
Úgy képzeltem el, hogy szépen elmesélem, milyen volt a helyi rádiózás a kezdetekkor kilencvenvalahányban, majd szépen levezetem, hogy alakult, milyen lett most, bebizonyítom, hogy lineáris fejlődés esete forog fenn, és ha ez nem így történt volna, csúfos véget ér a történet, majd moralizálok egy sort. Levonom a tanulságos következtetéseket, és végül eljutok oda, hogy jól beszóljak a vendéglátósoknak, ahol a lineáris helyben topogás érhető tetten. Majd arra gondoltam, hogy minek ekkora feneket keríteni az egésznek, egyszerűen csak lehúzok rajtuk, hiszen ez itt az én szösszenetem. Mert kit érdekel, hogy kilencvenvalahányban kézzel papírra írtuk a híreket, és mivel nehezen olvastuk egymás kézírását, gyakran akadozott a hírmondás.
Vagy hogy manuálisan kellett cserélgetni és lekeverni a CD-ket és kazettákat, ezért ha a műsorvezető rá akart gyújtani, mindig felcsendült az éterben a leghosszabb szám, Jean-Michel Jarre Oxigénjének nyolcperces része. Ma viszont szinte mindent elvégez a mindenható számítógép, kever, bejátszik, saját magát programozza, gerjeszti, és szinte soha nem bakizik. Ezzel szöges ellentétben, van, ahol megállt az idő, húsz éve nincs semmi változás, olyan vastag a porréteg, mint a régi tudományos-fantasztikus filmekben a fő gonosz napszemüvegén. Azért berzenkedem, mert foglaltunk asztalt, amit simán letagadtak, végül kioktattak, hogy azért nem tudnak róla, mert 13 főre úgy kell foglalni, hogy nyolc meg öt. Ez gyönyörűen abszurd, és ettől érthetetlen, de hangos szóváltással jár.
Aztán sokat-sokat vártunk az ételre, amit végül félkészen hoztak, biztos, mert mégsem vártunk eleget. És mindvégig ott kísértett a halálosan sértődött pincér, aki fájdalmas fintorokkal vonszolta magát, éreztetve, hogy világok pusztulásán, mi az ősi vad. Majd számlát is hozott, és mert firtattuk, duzzogva elmagyarázta, hogy a téliszalámi az a sör és a pirított zöldség az üdítő, de ugyanannyi az ára és a kódja. Most beszóltam.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!