VEZÉRCIKK – Polémiát váltott ki politikai körökben az elmúlt időszakban, hogy a parlament a választások előtti nagy igyekezetében megemelte a gyermekgondozási díjat (gyed).
2016. április 03., 19:282016. április 03., 19:28
Nem is kell firtatni, nem véletlen az időzítés, egyértelműen kampányadakozásról van szó. Ám most az egyszer tényleg olyat tettek, amire már régen szükség lett volna, hiszen a jelenleg hatályos jogszabály egyértelműen diszkriminálja a jól kereső szülőket, belekényszerítve őket abba, hogy vagy az anyagilag hátrányos, alig havi 1200 lejt hozó gyedet választva két évig otthon maradjanak a gyermek mellett, vagy a 3400 lejes plafonérték mellett mindössze egy évet babázzanak, majd az apróságot nagyszülőkre vagy bölcsődére, netalán a nem túl olcsó dadusra bízva visszamenjenek dolgozni.
Lássuk, miről is van szó pontosan. Először is fontos ismételten hangsúlyozni, hogy gyermekgondozási díjról és nem segélyről van szó, ahogyan azt sokan helytelenül használják. A lényegi különbség a kettő között pedig ugyebár az, hogy a gyed biztosítási jogviszonyt feltételez, a kismamának/kispapának legalább tizenkét hónap munkaviszonnyal kellett rendelkeznie – és így társadalom- és egészségbiztosítást kellett fizetnie – a gyermek születése előtt ahhoz, hogy ez neki járjon. És mint tudjuk, ezek a biztosítások egyenes arányban nőnek a fizetéssel: minél többet keres valaki, annál többel finanszírozza az államkasszát.
Ezért is diszkriminatív a most hatályos jogszabály, hiszen aki 5 000 vagy éppen 15 000 lejt keres havonta, az minden valószínűség szerint eleve úgy rendezte be az életét, hogy nem fog tudni egy babával kiegészült családban havi 1200 lejből gazdálkodni – ez az összeg még egy első otthonos lakásvásárlás havi törlesztőrészletére vagy lakbérre is éppen csak elég, s hol van még a többi kiadás?
A most elfogadott módosítás rendet vág a rendszerben, és a befizetett összegtől teszi függővé a járandóság értékét. Így, reméljük, nem ez lesz az első visszadobott kampányadakozás. És egyúttal azt is reméljük, hogy nem indul be a választások előtti segélylavina, hogy jövőre újfent azzal kelljen kezdeni, hogy vagy szerzett jogokat vesznek el, vagy újabb adókkal fizetjük vissza a mostani bőkezűséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!