„Menyböl”, fedőket csattogtat az angyal

„Menyböl az angyal\" – énekelte magabiztosan pár nappal később, és szentül hitte, hogy a menyböl ige, és olyasmit jelenthet, mint a bömböl, csak titokzatosabb, és hogy az angyal valamit egész biztosan cselekszik, ha már eljött hozzátok, pásztorok.

Picit eltűnődött, hogy vajon az őz honnan szerezhet pólyát szent karácsony ünnepén, és hogy az angyalok talán valamivel gyakrabban szoktak áhítatos, égnek emelt tekintettel énekelni, mint bömbölni. De a menybölés és a gyermekét bepólyáló őz éppúgy belefért a karácsony csodáiról alkotott képbe, mint az, hogy hipp-hopp, egyszer csak megjelenik a fénybe burkolózott karácsonyfa, varázslatos módon hirtelen itt termett a lesötétített szobában, alatta színes papírba öltöztetett ajándékok.

A titokzatos csomagokról természetesen kiderült (nem is lehetne másként), hogy majdnem pontosan ugyanazokat az áhított kincseket rejtik, amiket a levélben kért. Az igazi lovat azért mégsem kapta meg. Titokban picit reménykedett, hogy amire hazaérnek a szánkózásból, már tiszteletét tette az angyal, és hátha-hátha ott prüszköl a fekete paripa az udvaron az almafához kötve, szilajon rúgja a havat a patájával.

Az ünnep akkor is csoda és varázslat, és valószínűleg akkor is megszépíti a hosszú távú emlékezet, ha aznap zengett a ház a veszekedéstől. A konyhában azt bömbölték, hogy vajon ki fog ráérni befejezni a nagytakarítást ebben a rumliban, tulajdonképpen kinek kellene és mikor ablakot mosni, porszívózni. Azt is bömbölték, hogy azért nem sül meg időben a mákos bejgli, mert elfelejtetted megvenni hozzá a mákot, meg hogy miért kell mindig mindent utolsó percre hagyni, hiszen normális családokban már jóval karácsony előtt elintézik az ajándékvásárlást. Hogy senki sem futkos december 24-én délben csillagszóróért, csak mi, mert nálunk semmi nem megy simán, mint a normális családoknál.

Szóval hiába csattogtatták dühösen a töltöttkáposztás-lábas fedőjét és hiába ripakodtak egymásra, azért mégiscsak eljött az ünnep. Az angyal valószínűleg nem ért rá pont a mai napon, a rengeteg menybölés közepette az ő ablakukon is bekukucskálni, mert ha hallotta volna a patáliát, biztosan nem állna itt a karácsonyfa. Az ünnep viszont évről évre hűségesen megérkezett. A legelső karácsonyok ugyanúgy tovatűntek, mint a gyermekét a havas fák közt bepólyáló őz vagy a menybölő angyal vizualizált képe. Az áhított ajándékok listája egyre rövidült.

Talán egyetlenegy kívánság szerepel most már a meg sem írt levélben: hogy a varázslat, a csoda megmaradjon. Az sem baj, ha ünnep előtt és után néha csattognak a lábasfedők, hogy vita hallatszik a konyhából. Végülis az sem baj, hogy az igazi ló azóta sem ügetett be a havas udvarra. Csak jöjjön el ezután is az angyal. És az se baj, ha menyböl.