JEGYZET – Nők napja táján, gondolom, úgy illene, hogy a munkahelyen, majd otthon robotoló nők előtt fejezzem ki hódolatomat, vagy legalábbis fejet hajtsak azok előtt, akik egyik kezükkel a rántást kavarják, a másikkal némi kis tűpénzráadásnak kettős könyvelést pötyögnek be a gépbe.
2016. március 06., 19:342016. március 06., 19:34
De ezeket az ajnározó dicshimnuszokat hagyom a férfiakra, inkább azt szeretném javasolni, ha már a legkülönbözőbb furcsaságoknak is van világnapja, ugyan miért ne ünnepelhetnénk meg külön az amazonokat is?!
Na nem mintha a tengerentúl épp az elnöki széket elnyerni készülő amazontermészetű hölgy hívei közé sietnék furakodni, hanem mert a hazai közéletben is az amazonok többé vagy kevésbé kellemes trillái viszik a prímet. Igaz, hogy elöl, a kirakatban még mindig a férfiak állnak, na de a mesteri kirakatrendezők, azok kétségtelenül a harcos hölgyemények. Nem új keletű jelenség ez, pillantsunk csak a közelebbi vagy távolabbi időkre vissza, bár most nincs helye a történelmi elmélkedéseknek, nézzünk inkább a jelen tükrébe! Ahol a legádázabb csaták folynak: a korrupcióellenes ügyészség háza tájára.
Jelenlegi és egyben már bejelentetten az elkövetkező vezetője hamisítatlan amazon. Igaz, ez még véletlen is lehetne, ha a hajdani alapító, akkori igazságügyi miniszter asszony, jelenleg európai vizeken harcoló jakobinus kalóznő, tudatalatti sugallatra nem úgy kereszteli el lelkéből sarjadzott „magzatát”, hogy annak a névnek a rövidítése épp az asszonynév rövidítése legyen?! És a kutyáik számát korlátozni óhajtó törvény ellen a parlament elé vonult juhászok közé kimerészkedett-e vagy egy marcona férfiú?!
Dehogy merészkedett! Csak egy „legény” volt a gáton, az, aki éhezéssel juttatta magát egyenesen szenátori székbe, és azóta is mindenbe beleszól, egyszóval csak ez a női személy ment le a juhászok közé kiabálni, helyre rakni indulataikat, sőt némelyiket még arról is felvilágosítani, hogy olyan tudatlan, mint az általa terelgetett birkák. A „főnéniről”, a szőke ciklonról, aki mellet-combot nem takargatva panaszolta el sanyarú börtönperceit már nem is szólok, mert mostanában végre visszavett a hangerőből és a rongyrázó magamutogatásából. De nem szólok már a többi nagyhangú, mindenbe belekavaró tudálékoskodóról se, mert félek, odaég az ebédünk!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!