Az utóbbi hetekben úgy felkavarta a kampány előszele a korrupcióellenes ügyészség körüli vizeket, hogy a csatározás bármelyik hőskölteménynek a becsületére válhatna.
2016. október 09., 19:242016. október 09., 19:24
Sőt Hektor és Patroklosz vagy Deli Vid és Demirhám bajvívása el is törpülne amellett, amit épp azok zúdítanak a hárombetűs intézményre, akik éveken át a tenyerükön hordozták, hidegtől-melegtől óvták, keblükre ölelték DNA „asszonyságot\". Mert ennek az eposzi csatának az egyik fele egy hölgy, vagy inkább amazon. Az Iliász meg a Zrínyiász mintájára az utókor Amazonászként emlegeti majd.
Kezdetben tökéletesen belesimult a volt elnök udvartartásába, ha nem is épp annyira, mint a dossziékkal zsonglőrködő elődje, akit végül sikerült jó meleg helyre, az alkotmánybírák fészkébe elrejtenie Băsescunak. Nem másért, csak épp hogy ne érje annyi szó a ház elejét, tudván, hogy a szintén Erdély tájairól hozott fiatal ügyésznő hasonló elkötelezettséggel fog küzdeni az elnöki tekintélyt holmi korrupciós ügyek megszellőztetésével aláásni akarók ellen. Jó volt az ötlete az igazságügyi miniszterré lett régi vágású ügyésznőnek, hogy még mielőtt brüsszeli képviselővé avanzsált, ifjabb kolléganője alá tolta a korrupcióellenesség főszékét.
Csakhogy az időkkel együtt változnak az emberek is, a DNA főnöknője pedig – legalábbis kívülről úgy tűnik – rákapott a nagykorrupció üldözésének az ízére. Most úgy állunk, hogy akinek a legkisebb mennyiségű vaj is olvadozna a feje búbján, az inkább önként húzódik be a hűvösre, mert tudja, hogy előbb-utóbb úgyis rátalálnak. Az igazán nagyban játszók viszont azt gondolták, inkább megtámadnák a harcos amazont. Sebastian Ghiţă, Victor Ponta vicces kedvű másolóbajnok és levitézlett porondmester kebelbarátja nyitott először tüzet, mondván, hogy Kövesi asszony másokhoz hasonlóan plagizálta a doktoriját. A harcias hölgy csípőből visszalőtt, megnyugtatva/felzaklatva mindenkit (nézőpont kérdése a megfelelő igehasználat): csak azért sem hagyja abba felvállalt harcát.
A volt elnök is megérezte, hogy kígyót melengetett a keblén, és megpróbálta az oly sokszor bevált heherészéssel elütni a dolgot, mondván, nem kizárt, hogy előbb-utóbb a kis unokái csuklócskáira is rákattintják a bilincset. A gyerekeket békén hagyták, őkelmét viszont megidézték. El is panaszolta, milyen megalázónak érezte holmi ügyészek kérdezősködéseit. De ez van! „Félő\", ha nem vigyázunk, még valóban sikerül majd egyszer megszabadulni az ősrégi korrupciótól!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!