Működhetnek normálisan is a dolgok – állapíthatnánk meg azt látva, hogy vannak Erdélyben olyan települések, ahol nem jelentett gondot kihelyezni a történelmi utcaneveket is.
2013. október 10., 17:592013. október 10., 17:59
A normalitás azonban meglehetősen viszonylagos – ha ugyanis közelebbről megnézzük, milyen településekről is van szó, akkor konstatálhatjuk, hogy azokban bizony már csak elvétve lehet magyart vagy németet találni.
Vagyis nagyjából úgy jellemezhető a helyzet, hogy most, amikor már jószerivel elvándoroltak, vagy kihaltak a városok alapítói, és a település lakosságának már csak elenyésző hányadát alkotják, a román többség már nyugodtan felvállalhatja a magyar vagy szász városépítők örökségét, és a történelmi utcanevek kihelyezésével elismerheti az érdemeiket, hiszen nem áll fenn a veszélye, hogy valaha is újra igényt formálnának – na nem a városokra, hanem arra, hogy egyenrangú közösségként, nyelvi és közösségi jogaikat biztosítva ismerjék el őket.
Egészen más a helyzet az olyan településeken, ahol a kisebbségi közösség – esetünkben a magyarok – számaránya még jelentős. Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen, ahol negyven-ötvenezer magyar él, a román többségű önkormányzat évek óta makacsul és szívósan akadályozza a történelmi utcanevek feltüntetését. Hiszen ha beadnák a derekukat, és a történelmi utcanevek feltüntetése mellett még a valós kétnyelvűséget is biztosítanák, az azzal a veszéllyel járna, hogy a magyarok elkezdenék jól, otthonosan érezni magukat a saját városukban. Ez pedig akadályozná azt a projektet, miszerint az erdélyi és partiumi városok magyar jellegét minden lehetséges eszközzel – a magyar emlékek eltüntetésével, történelemhamisítással, olyan utcanevek adásával és olyan személyek szobrainak felállításával, amelyekhez és akikhez csak a Kárpátokon túlról érkezetteknek van köze, de az illető településnek nincs – rombolni kell.
A magyar közösség megmaradásának egyik záloga az, hányan gondolják úgy, hogy például a történelmi utcanevek feltüntetésére igenis szükség van. Hogy azok használata a mindennapi társalgásban és a sajtóban nem csupán korszerűtlen, múltba révedő gesztus, hanem a közösség öntudatát erősítő, önbizalmát növelő, megmaradását elősegítő gyakorlat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!