JEGYZET – Olyan országban, ahol semmiféle megaígéret nem tűnik nagynak sem amikor mondják, sem másnap, ha hirtelen elpukkan a lufi – szóval ilyen körülmények között elég nehéz elhinni a már rég nem remélt csoda bekövetkeztét.
2014. május 27., 20:022014. május 27., 20:02
Pedig most nagyon nyomják, bizonygatják, de ami közel egy negyedszázad alatt nem sikerült, össze tud jönni éppen most?! Nagyon sokakat érintett 1990 elején a jó pár éve bejáratott autóvásárlásra letétbe helyezhető pénz kámforrá válása.
Utólag persze okosabbak, de főleg tapasztaltabbak vagyunk, és most már jól érezni ennek a „becsületes” eljárásnak az erősen pilótajáték ízét. Akkoriban viszont, akinek sikerült összekuporgatnia a Dacia árát, az örömmel kivárta a néhány hónapot, amíg kivehette áhított kocsiját. Nem lévén érintett az ügyben, már nem emlékszem, hogy hatvan- vagy hetvenezer lejbe került, de nagyjából egy elfogadható lakás árának felelt meg az autó ára.
A lényeg az, hogy össznépi öröm volt ez a kivárásos lehetőség különösen, ha sikerült éppen azt a színű kocsit megvenni, amiről mindig is álmodoztak – vagy fordítva: ha a raktárban találtak egy olyan színűt, amiről még álmodni sem mertek volna. Régi „szép” idők: jó volt, amikor rossz volt! ’90-ben viszont elszabadult az inflációs paripa, az álmok vascsikója pedig hirtelen visszahullt a nagy semmibe. Itt-ott lehetett ugyan hallani arról, hogy egyeseknek soron kívül még sikerült kimenteniük a pénzüket, vagy gyorsan megkapniuk az autót, aztán csak dühödt perrel fenyegetőzésekről beszéltek, majd már arról sem.
Teltek az évek, egy adott ponton a több tízezer lejből egy-két perecet ha lehetett kapni, a régi betétkönyvek fiókok mélyén szunnyadtak. Most viszont váratlanul önnön hamvából életre kelt a gyönyörűséges ígéret: az egykori kárvallottak megkapják jussukat, ráadásul kamatostul. Ez igen! Lehet reménykedni, előásni a hajdani betétekről szóló papírokat – ha még megvannak –, elindulni velük a hivatalok útvesztőibe, idegeskedni, veszekedni, de mindenekelőtt, várni-várakozni az értesítésre úgy, ahogyan akkor régen.
Nem ölbe tett kézzel, hanem az őszi elnökválasztáson a „megfelelő” helyre nyomott pecsételés után. S ha véletlenül bekövetkezik a csoda, akkor gyorsan levédetni, nehogy egy-két látszatkárpótlás után ismét viszszahulljon az álmok körébe!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!