2009. február 26., 10:462009. február 26., 10:46
Ezért az okosabbak azt vallják, aki munkaadójától céges telefont vagy szolgálati autót kap, örüljön, mint majom a farkának. Ám azok se panaszkodjanak, akiknek fizetésnapon ugyan nem duzzad a bankszámlájuk, de legalább nem kell saját zsebből fizetniük a buszbérletet.
Van olyan ismerősöm, aki biciklivel jár munkába. Ennek a sportnak hódol hetente hatszor, minden évszakban.
Korántsem azért, mert a strandon akar tetszelegni izmos lábszáraival, hanem mert egyetlen busz sem jár azon a környéken. Gondolom a bértárgyalásokon ő bicikligumit és dinamót szokott kérni, hiszen számára ezek az alapvető fogyókellékek. Neves szakemberek arról is értekeznek, hogy a pénz nem minden, és másként kell felfogni válság idején a béremelést.
Örülnie kell az alkalmazottnak, ha megválaszthatja, mikor tart cigarettaszünetet, milyen időközönként kér szabadnapot, vagy mikor megy vakációzni. Szomszédom éjjel-nappali őr. Ő dönti el például, hogy a 24 órás munkaideje alatt, mikor megy haza ebédelni. Nem róják fel neki azt sem, ha esetleg vacsorára is hazaszalad, de a reggelijét szigorúan a munkahelyen kell elköltenie.
A melós előnyére szolgál az is, hogy pénzügyileg ugyan nem jut előbbre, de az évek során magasabb funkciókat kap, sőt halmozhatja is kitűnő beosztásait. Így teendői sűrűsödnek, túlórái nőnek, jobban ismeri beosztottjait, mint saját gyerekeit, családtagjait azonban csak fényképeken látja, mert amikor hazaérkezik, már alszanak, amikor elmegy még nem ébredtek fel. Egyik barátom öt napból hatot az irodájában alszik, valószínűleg jó tárgyalóképessége van, így meg tudta győzni főnökeit, hogy fizetésemelés helyett a munkahelyen adjanak neki szállást.
A profi béralkuszok akár a munkahelyi kávét, teát és ebédet is ki tudják harcolni maguknak. A hó végén kapott készpénzből már csak a család többi tagjának kell ételt-italt vásárolniuk. Szinglik előnyben, ők jóllaknak a melóban, otthon már nem kell enniük. Tanulság: a főnöknek a legrosszabb, mert neki nincs kivel alkudnia, esetleg a tükörbe nézve tárgyal, vagy engedélyt kér az anyósától, hogy a húszéves autóját harmincasra cserélhesse.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok