2011. szeptember 09., 11:032011. szeptember 09., 11:03
Az történt ugyanis, hogy elkészültek ugyan kutyafuttában a román nyelvű tankönyv fordításával, a térképek magyarítására azonban már nem maradt idő. Ennek nyomán hiába magyar a szöveg, ha a térképeken idegen nyelven köszönnek vissza a települések, tájegységek, folyók vagy hegységek nevei. Így aztán, ha egy magyar diák a magyarra fordított tankönyvben akarja megnézni, hol is van Magyarország fővárosa, akkor a Budapesta elnevezést kell keresnie. Ami már majdnem olyan kaliberű eset, mint a rendszerváltás előtti általános iskolai magyar irodalom tankönyv, amelyben A nagyenyedi két fűzfa című Jókai-novella címében a településnév után egy kis csillag volt látható, a hozzá kapcsolódó lábjegyzetben pedig az Aiud román elnevezés szerepelt, bizonyára azért, hogy rendet tegyen az egzotikus magyar név által megzavart diákok fejében. Szóval itt van ez a földrajzkönyv, amit óriási politikai megvalósításként is lehet lobogtatni, hiszen a magyarság érdek-képviseleti szervezete járta ki, hogy lehessen ilyen, ő szedte, vette és teremtette. És még nem is annyira borzasztó, mint például az érdek-képviseleti szervezet oradeai fiókintézményének valamely helyi érdekű félkegyelműje által készített utcanévfordítások, hiszen a Budapesta mégiscsak helyesebb, mint a Lacul Roşu helyett a Piros-tó.
Igaz, a földrajzkönyvben is van egy jópofa megfogalmazás, ami viszont a román térképkészítők briliáns elméjét dicséri: Magyarország térképén a Kisalföldet Alföldul micként tüntették fel. Igaz, alatta zárójelben az is ott van, hogy Kissalföld. Amiből a gimnazisták akár azt a következtetést is levonhatják, hogy e tájegység Gene Simmons, a világhírű Kiss együttes magyar származású frontembere előtti tisztelgésként kapta a nevét. Amúgy az új tankönyv szövege sem föltétlenül vádolható azzal, hogy túlzottan közérthető lenne. A személyes kedvencem az a rész, amelyben az Európai Unióról megírják: „Földrajzi helyzet tekintetében minden tagállam különbözik a többitől annak függvényében, hogy Európának mely részén helyezkedik el”, aminél hasznosabb aranyigazságot valóban nehéz lett volna megfogalmazni, mert tény, hogy mindegyik ország ott van, ahol van, nem pedig ott, ahol egy másik. Bár lehet, hogy itt, a Kárpát-medencében ez talán mégsem ennyire egyértelmű.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.