2009. november 12., 10:302009. november 12., 10:30
Mindenesetre a lépés az ellenzéknek kedvez, hisz ezzel kompromisszumkészségét bizonyítja – nem hiába kelt ki a megoldás ellen Băsescu elnök. Aki számára viszont veszélyes lenne megtorpedózni az akciót, hisz azonnal ráfognák: miatta nem lesz pénz a bérekre és nyugdíjakra.
Az igazi gond viszont az, vajon mennyire lehet hiteles és komoly egy olyan költségvetés, amely csak azért, kutyafuttában készül el, hogy azzal betömjék a külföldi hitelezők száját? Persze az egyszeri turista mintájára – aki a kovácsműhelyben azonnal eldobta a tűzforró patkót, majd a kérdésre, hogy megégette-e magát, úgy felelt: á, dehogy, csak baromi gyorsan meg tudok nézni egy patkót – a parlamenti pártok is azt mondhatják: szó sincs arról, hogy kapkodnánk, és hogy a közelgő határidő előtt csupán egy fércmunkát tudunk kiadni a kezünkből, csak hát baromi gyorsan képesek vagyunk összedobni egy költségvetést.
Annyiban igazuk is lenne, hogy a sarokszámok nagyjából adottak – a valutaalap által meghatározott inflációs és hiánycélt muszáj betartani – de azért mégis, egy család költségvetésének kidolgozásához is szükséges a felelős hozzáállás, hát még egy ország éves büdzséjének az összeállításához?
Az egymást gerjesztő gazdasági és politikai válság közepette, amikor hiányzik az a stabil, teljes jogkörű kormány, amely előre tervezhetne, és hiteles adópolitikával, a fölösleges kiadások visszanyesésével befolyásolni is tudná a büdzsé bevételeinek növekedését, a költségvetés nem több alap nélküli formánál. Aminek ugyan a román kultúrában és közéletben nagy hagyománya van, de ez – bármennyire hagyománytisztelőek vagyunk is – olyan tradíció, amelyet nem lenne szükséges mindenáron ápolni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.