2011. november 23., 08:552011. november 23., 08:55
Persze az állatvédők most gyilkosokat látnak azokban a képviselőkben, akik bő két évtizednyi halogatás és vita után végre vették a bátorságot, és belátták: csak szigorú törvények segítségével lehet megszüntetni egy olyan veszélyforrást, amely már több tragédiát okozott.
A gazdátlan ebek sorsáért aggódó aktivisták azért sírták el magukat a parlamentben, mert a rendelkezés értelmében az önkormányzatok népszavazás vagy közvélemény-kutatás útján a település lakosainak engedélyét kérhetik arra, hogy elaltassák a befogott, magukra hagyott állatokat. Mivel arra az aktivistáknak sincs kapacitásuk, hogy a városokban kóborló több százezer példányt ivartalanítsák, majd egy menhelyen életük végéig eltartsák, maradnak az aláírásgyűjtések, a villámcsődületek, a felvonulások és tüntetések érzékeny lelkületű világsztárok bevetésével. Ugyanis egyesek elvi kérdést csinálnak az egészből, és sehogy sem akarják megérteni, hogy a kis nedves orrú teremtmények már nem áldozatok: nem ritka, hogy sötétedés után falkákba verődve őrzik területüket, amelyet a tömbházakba szorult kedves nyugdíjasoknak vagy egyszerűen a kukáknak köszönhetnek. Vannak olyanok – és most emberekről beszélünk –, akik zombifilmszerű élményekkel gazdagodnak egy-egy ilyen találkozáskor, de a balszerencsésebbek – a statisztikák szerint évente több ezren – nem ússzák meg harapások és a támadás okozta, akár életre szóló sokk nélkül.
Pedig ebben az esetben is kell lennie egy, finoman szólva ízlésbeli határnak, amelyen túl a szeretet, a jóhiszeműség, a kíméletesség szajkózása már aljas visszaélés a fogalmakkal. És napjainkban sajnos egyre többen vannak affélék, akik unalmukban, egy internetes listára feliratkozva jogvédőkké válnak, és a számítógép mögül, vagy ha kell, utcára is vonulva, a valóságérzet teljes hiányában véleményt nyilvánítanak kényes kérdésekben. A legszomorúbb az: akkora hatalmuk van, hogy mint a fenti példa is mutatja, akár több évtizeden keresztül megakadályozhatják egy sürgős válaszlépés meghozatalát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok