2011. április 18., 10:142011. április 18., 10:14
A rövid diagnózist könnyű felállítani. Első látásra szembetűnik, hogy milyen nagy a vérszegénység. Miközben minden sejt igényli, hogy a vér az ő háza tájára is rendszeresen jöjjön, többségük semmivel se járul hozzá a közös test életben tartásához. (A fehér köpönyeges vértestek zsebébe azért beteszik a borítékot.) Szinte kötelező lenne valami vérátömlesztés, de erre nem jutott a huszonvalahány-milliárd eurós külföldi kölcsönből. Hozzátehetjük, hogy az emésztéssel sem lehet minden rendben, hiszen az Unió részéről érkező táplálék nagy része ott marad, mert nem tudjuk/nem akarjuk a receptnek megfelelően elkészíteni és fogyasztani. Ilyen körülmények között a csontrendszerről meg inkább ne beszéljünk, hiszen az nagyon régi, tisztelet a kivételnek, ahol még tataroztak valamit, és adományokból újítgatták a műszereket. Persze amikor az elüszkösödött végtagok levágása kerül szóba, azok rögvest ordibálni kezdenek, hogy jaj, csak azt ne! De ha ez jól is működne, lépten-nyomon ott látható a rákos sejtek tömkelege, amelyek nagyon jól érzik magukat az irodáikban. Ők a test által megtett óvatos mozdulatokat könnyen parkinsonos remegésnek minősítik, és „gerinctelenül” legyintenek: egy Cseke sem csinál tavaszt.
A leglehangolóbb tény mégis a kísérleti alany(ok) mentális hozzáállása. A megmaradt egészséges testrészek csak minden trükköt bevetve tudnak kitartani, vagy elvándorolnak nyugatibb tájakra, ahol megtalálják majd az innen eltávozott élelmesebb orvosokat is. De a legnagyobb, manipulált sejtcsoport az éppen aktuálisan kormány(os)kodó agyat abcúgolva károg. Húsz éve, szüntelenül. Közben pedig cseppet sem akar változtatni jelenlegi egészségtelen életvitelén. Miért is tenné, hiszen – mondja – rendre megígérik neki reggel, délben és este, hogy minden egy csapásra rendbe jön, ha az agy nincs többé. Nem kell egyebet tenni, mint a józan eszet nélkülözve időnként szavazni az aktuális ellenzék által megszépített „egészséges” jövőre. Közben van négy év, mialatt az ellenzékből lett agy megfeledkezik a testről, az Alzheimer-kóros nép meg elfelejti, kire-mire is adta a voksát. Így aztán nem csoda, hogy folyamatosan nagy sikerrel készülhet a tévékben a következetesen menetelő választópolgároknak/kísérleti lemmingeknek szánt Kopor-show.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!