VEZÉRCIKK – Ez a kormány sem képes kivezetni bennünket a szembejövő forgalom sávjából, de legalább nem hitegeti az utasokat: teljes gázzal szállítja az országot Európa gépkocsitemetője felé.
2017. február 28., 23:242017. február 28., 23:24
Az autóregisztrációs adó, vagyis legutóbbi nevén környezetszennyezési bélyegilleték február elsejei eltörlése a Liviu Dragnea-féle nagy illetékfelszámolás egyik legfontosabb szavazatfogó tétele volt. A Szociáldemokrata Párt elnöke az intézkedés kezdeményezőjeként felhagyott az elődök sirámaival, kínkeserves szélmalomharcával: miközben az elmúlt 10 évben kormányzó politikai erők az uniós előírásokkal szembemenve próbáltak gátat szabni a lehurbolt, balesetveszélyes, környezetszennyező nyugati autók beáramlásának, a PSD zöld jelzést adott nekik. Az intézkedés természetesen nagy felbolydulást okozott az autópiacon – bár a beszédes hivatalos statisztikákra még várni kell, már az első néhány hét adatai ijesztő képet festenek arról, milyen drasztikusan „öregedésnek indult” a romániai gépkocsipark.
Csak hát hiába a környezetvédők érthető aggodalma, hiába a gazdaság egyik fontos pillérének számító autógyártók több szempontból is jogos tiltakozása: a valóság nem hazudtolja meg magát. Az ország polgárainak többsége ugyanis képtelen új márkás autót vásárolni magának, a Nyugatról behozott régi járgányok pedig felszereltségben, teljesítményben, kényelemben, a ráfordított költségek, a várható életkor tekintetében még mindig vetekednek a hazai gyárakból kigördülő, viszonylag elérhető áron kínált új négykerekűekkel. Az uniós jövedelmi lista végén „kullogó” lakosoknak ennyire futja, nehéz a tömegeket meggyőzni arról, hogy az ózonlyuk és egyéb makroproblémák miatt ne a környezetvédelmen spóroljanak. Így nem csoda, hogy február elseje után rengetegen próbálták-próbálják nyilvántartásba vétetni külföldről behozott használt autójukat – ami persze sok helyen lebénította az ügyfélszolgálatot, ugyanis a kormányra került ötletgazdák arra már nem fordítottak figyelmet, milyen lavinát indít el „adományuk” a leterhelt hivatalokban, ügyintézésben.
Eközben – amint az borítékolható volt – a Grindeanu-kabinet új adó kivetésén gondolkodik, mert egy idő után már nem elég a szavazat, pénz is kell. Csakhogy a nagyvárosokban közlekedők számára kitalált új illeték máris kiverte a biztosítékot, hiszen – csakúgy, mint oly sok szabályozás, intézkedés – nem a romániai realitásokon alapul. A tervezet kidolgozói német és olasz példákat hangoztatva dobták be a köztudatba a matricarendszert, amely megszabná, hogy egy bizonyos környezetszennyezési kategóriába tartozó jármű a nagyváros melyik részén közlekedhet, ha egyáltalán használhatja a tulajdonosa.
A tervezet legnagyobb baja, hogy az ötlethez nem társul infrastruktúra (terelőutak, autópályák), így pedig nehéz környezetvédelmi intézkedésként elkönyvelni. Arról nem is beszélve, hogy az ország nagyobbik részében szabadon lehetne pöfögtetni a több évtizedes monstrumokat. Egyértelmű, hogy ezzel az új illetékkel is a költségvetésen saját kezűleg ütött lyukakat tömné be a kormány, amely már nem először bizonyítja be, hogy a látszatra sem ad, ha fejébe vesz valamit. Való igaz, hogy nincs mit szépíteni, de az elmaradottságot fenntartó, súlyosbító, a jövőkép nélküli valóságot erősítő intézkedések miatt kilátástalanná válik a holnap is. És ezen nem segít csupán az ablaktörlő bekapcsolása, egy izzó- vagy biztosítékcsere.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
szóljon hozzá!