2011. szeptember 26., 09:412011. szeptember 26., 09:41
Ami a bikkfanyelven túl annyit tesz: határozott igényt fogalmazott meg az önálló palesztin állam létrejötte érdekében, és elmondta a világnak, nemcsak arab, hanem palesztin tavasz is van. De Abbász metaforája itt nem ért véget: az elnök ellátogatott a palesztin nemzeti mozgalom történelmi vezérének, Jasszer Arafatnak a síremlékéhez is. Most még persze képtelenség megjósolni, pontosan hová vezet a palesztin vezető által a világ nagyhatalmainak felterjesztett „útiterv”, mikor lesz ebből független állam. Az ENSZ-főtitkárnak átnyújtott kérelem azonban mindenképpen történelmi jelentőséggel bír a mintegy fél évszázados izraeli–palesztin konfliktus rendezését célzó erőfeszítések sorában. Abba a békefolyamatba illik, amelyet éppen Arafat indított el 1974-es, ugyancsak az ENSZ plénuma előtt elmondott sokat idézett beszédében. „Egy olajágat tartok az egyik kezemben, a másikban pedig egy szabadságharcos fegyverét. Ne engedjétek, hogy az olajág kiessen a kezemből” – hangzottak 36 évvel ezelőtt a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének jelképes szavai. Abbász most elődje olajágát „vitte vissza” a világszervezet elé, jelezve: népe a béke és nem a háború révén kíván küzdeni Palesztina megalapításáért.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a palesztinoknak „házon belül” is ki kell harcolniuk a közel-keleti rendezéshez elengedhetetlen feltételeket, az izraeliek ellen a Gázai övezetben erőszakos cselekedeteket végrehajtó Hamász fölött ugyanis Abbásznak ma még csekély hatalma van. És nehezítik az államiságuk elismerésére törekvő palesztinok sikerét a kis árulások is, például a Barack Obama amerikai elnöké, aki tavaly az ENSZ-közgyűlés előtt még azt mondta: reméli, 2011-ben már független Palesztinát köszönthet – ma viszont vétózni készül a palesztin függetlenségre. Az izraeli–palesztin konfliktus, a több évtizedes békefolyamat végére azonban mindenki számára megnyugtató és kielégítő módon csakis az ENSZ tehet pontot. Az a világszervezet, amely 1947-ben létrehozta a két államot, Izraelt és Palesztinát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok