2009. január 23., 01:102009. január 23., 01:10
Beilleszkedett ugyan a párt hierarchiájába, végrehajtotta a rá osztott feladatokat, de a döntések meghozatala előtt nem simult a tájba, rendszerint karakteres véleményt képviselt. Állásfoglalásai elvszerűek, következetesek, tehát kiszámíthatóak voltak. Azon viszont sokan meglepődhettek, hogy most a Bihar megyei RMDSZ-elnök szólította fel távozásra Markó Bélát. Kiss Sándor mostani megnyilvánulásának ugyanis aligha van előzménye. A szövetség bihari vezetői hajlamosabbak voltak ugyan megegyezni a magyar ellenzékkel, mint az országos vezetés, de e mögött inkább egy konfliktuskerülő attitűdöt, mintsem kiszámított politikai stratégiát sejthetett a megfigyelő. Kiss Sándor a Markó–Verestóy–Frunda– Borbély vonal egyik leghűségesebb, legmegbízhatóbb támasza volt. Markó tehát olyan irányból kapott ütést, ahonnan aligha számított rá. Azt kell-e azonban kiolvasnunk Kiss megnyilvánulásából, hogy a leghűségesebb emberei is elpártolnak az RMDSZ elnöke mellől? Nem valószínű. A bihariak soha nem tudták meghatározni az RMDSZ országos politikáját. Baj van Kiss érvelésével is, mert egyfelől azt rója fel az RMDSZ elnökének, hogy nem volt hűséges a liberálisokhoz, másfelől viszont azt is sérelmezi, hogy kiszorult a szövetség a bukaresti végrehajtó hatalom második vonalából. E két szempont egyszerre akkor teljesült volna, ha az RMDSZ a liberálisokkal együtt áll a jobboldal vagy a baloldal mellé. Hogy ez nem sikerült, az nem Markón, hanem Tăriceanun múlott. Mindezek ellenére, az állásfoglalásból Markónak is meg kell értenie, hogy a kollégák egyre árnyaltabban értelmezik politikáját. És érdemes azon is elgondolkodnia, hogy mit veszítene és mit nyerne a szövetség az esetleges távozásából. Mert az erdélyi magyar társadalomban érezhetően növekszik azoknak a tábora, akik a lejárt szavatosságú vezetők miatt tartják magukat távol a szövetségtől vagy általában a politikától.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok