2009. július 22., 11:262009. július 22., 11:26
A felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnöke éppen tegnap jelentette be, hogy szeptemberben tömegtüntetést rendez az egyértelműen magyartipró szlovák nyelvtörvény ellen, ezzel párhuzamosan pedig nemzetközi fórumokhoz fordul a kisebbségek jogait csorbító jogszabály ügyében. Az RMDSZ legutóbb akkor érezte elérkezettnek a pillanatot hasonló tiltakozó akciók megrendezésére, amikor a román kormány nekilátott sorra leváltani a közintézmények, hivatalok vezetőit, közöttük a magyar tisztségviselőket.
Az etnikai tisztogatást ostorozó, néhány ezer részvevőt felsorakoztató nagygyűlések szónokai erélyesen felszólították a Boc-kabinetet az intézkedés visszavonására – majd azzal is maradtak. Mint tudjuk, a tüntetéssorozat egybeesett az európai parlamenti választási kampánnyal, amikor ugye az RMDSZ és az EMNT által létrehozott összefogásnak elemi érdeke volt lázban tartani, mozgósítani a magyar választókat. Ugyanezek a választók azonban most azt látják: politikai érdekképviselete számára június 7-e óta mintha már nem lenne olyan vérlázító a magyar hivatalnokok menesztése.
Holott az állampolgár idejével és energiájával nem bölcs dolog játszadozni, mert kiábrándul, és máskor mindhiába csalogatják az utcára. Lám, az RMDSZ kolozsvári szervezetének például több hét elteltével sem sikerült még összegyűjtenie a műemlékek magyar feliratozását célzó helyi határozattervezethez szükséges 15 ezer aláírást. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy a 60 ezer fősre tehető kincses városi magyar közösség jelentős részét – érthetetlen módon – nem érdekli a kezdeményezés, mások pedig úgy vélekednek: nem akarnak olyan játszmák részeseivé válni, amelyet esetleg később maguk a csatába hívó politikusok adnak fel. Talán mondani sem kell: ez az alapállás onnan kezd igazán aggasztóvá válni a politikusok számára, amikor a tömegek akkor sem hajlandók a tiltakozásra, amikor tényleg ég a ház.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok