2009. január 08., 22:252009. január 08., 22:25
A kisebbségi tanácsadói tisztség mostani létrehozása alighanem az RMDSZ-nek a hatalomból való kiszorulásával áll összefüggésben. Sokan tartanak ugyanis attól Bukarestben, hogy az ellenzéki szerep a magyar közösség radikalizálódásához vezet. A tapasztalat pedig azt mutatta, hogy a magyarokat befolyásos tisztségekkel lehet kordában tartani.
Nos, meglehet, csalódniuk kell azoknak, akik e logika mentén jutottak el az államfői tanácsadó kinevezéséig. Eckstein-Kovács Péter ugyanis mindig afféle monicamacoveije volt a szövetségnek, aki igyekezett a saját fejével gondolkodni, és akit a hatalom sem szédített különösebben meg. Annak idején ellenezte, hogy az RMDSZ is társuljon a Traian Băsescu megbuktatására alakult szövetséghez, aztán a szövetség kudarca után arra szólította fel a vezetőket, hogy tegyenek egy lépést hátra. Elvei védelmében mondott le a szenátus jogi bizottságának vezetéséről is, amikor azt tapasztalta, hogy a Markó–Frunda–Verestóy-vonal nem támogatja a politikusok vagyongyarapodása ellenőrzésével kapcsolatos nézeteit. Az RMDSZ vezetői tehát aligha érezhetik, hogy általa pozíciót szereztek az elnöki hivatalban, Băsescu pedig nem számíthat arra, hogy Eckstein tisztségén keresztül pórázon tartja az RMDSZ-t. Meglehet, a többi kisebbségi szervezet sem tekinthet teljes nyugalommal és bizalommal a kinevezésre. A kisebbségvédelem ügyeit ugyanis esetükben talán még hangsúlyosabban torzítja az etnobiznisz, a vezetők hatalomféltése. Eckstein pedig már kisebbségi miniszterként betekintést nyert az ő világukba.
A kérdés csupán az, hogy Băsescu hajlandó lesz-e meghallgatni és megfogadni Eckstein tanácsait. Az államfőt körülvevő testületből ugyanis rendre távoztak a karakteres véleményt képviselő autonóm gondolkozású emberek. Ráadásul az elnökválasztásig már csak hónapok maradtak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok