2009. október 06., 10:282009. október 06., 10:28
Első látásra nemes elhatározás, dicséretes próbálkozás, ám – mint minden olyan terv, amely a „színvonalas” jelszóval határozza meg magát – ennek az érmének is (legalább) két oldala van. „Szórakoztatás” és „színvonalas szórakoztatás” alatt ugyanis mindenki mást ért. Ízlés kérdése – szokták mondogatni, így e jegyzet szerzője hangsúlyozni kívánja: magánemberként írja le magánvéleményét, ízlése szerint.
Nemrég hazalátogattam Bihar megyei városkámba, ahol a helyi kábeltévé-szolgáltató révén a szülői házban is fogható már az említett csatorna. Kíváncsiságom azonban csakhamar csömörré változott, követve a Nóta Tv kínálatát, és minduntalan felvetődött bennem a kérdés: „Ez hát a csatorna, amellyel az összmagyarság zenei éhét akarják csillapítani?”
A magyar mulatós slágereket kínáló zenei blokkot inkább nem is méltatnám, ezt eredetileg is mellőzni akartam (bőségesen elegendő volt annak idején a Lakodalom Lajos Dáridója okozta zenei sokk), de mert amikor előzőleg a csatorna programtervében azt olvastam, hogy a magyar pop- és rockzenéből is reprezentatív válogatást kívánnak összeállítani, kíváncsian vártam az eredményt.
Fiatal, tehetséges magyar zenekarok azonban – akikre rá is férne, hogy reklámozzák őket, a puszta megélhetésük miatt is – természetesen nem kerültek be a válogatásba. Ehelyett Fenyő Miki és zenekara szolgáltatta az amerikai rock and roll „közönségbarát” gagyi változatának a Hungária zenekar korabeli magyar közönségnek még megfelelő szintre lebutított magyar változatát, majd a hangja és tehetsége alapján többre érdemes, azonban mégis a sramli több pénzt és nagyobb ismertséget ígérő útjára vált Zámbó Jimmy, a magyar pop koronázatlan királya kérlelt, hogy fogadjam örökbe.
És még folytatódott a sor Balázs Palival, Dupla Kávéval és társaikkal, egyszóval azokkal, akik egyszerű, könynyen emészthető és értéktelen zenéjüket eddig is nagyon jól el tudták adni, és akik már eddig is túlontúl nagy felületet kaptak a bemutatkozásra, az elvileg ideális nulla helyett. A csatorna egyébként már indulása napján félmillió magyar otthonban fogható volt, és az előrejelzések szerint az év végéig a magyar háztartások felében bekerül a programcsomagba.
A dzsessz- és komolyzenét kínáló zenei blokk természetesen éjszaka kapott helyet, így az alvászavarral küszködőknek legalább értékesebb programot is kínálhat az új adó. Bár erről már nem győződtem meg. És az új hír – nem fogják kitalálni – indul a Dáridó Tv, szintén nagyváradi központtal. Szerintem indítsák ezt is délben. És egyúttal temessük is el az igényes zenét. A harangszó úgyis adott lesz.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.